Íme egy könyv, melynek szerzői nem félnek kijelenteni, milyen a jó vezető és milyen a rossz. Akármilyen iparágról, vállalati funkcióról, országról vagy helyzetről legyen is szó. Michael Hoyle és Peter Newman szerint a vezetés egyszerű dolog, bár nem könnyű. Simply a Great Manager (2008) c. könyvükben nem találhatók komplikált, nehezen érthető gondolatok vagy újdonságok. Ha a vezetés egyszerű, a vele kapcsolatos koncepcióknak sem kell bonyolultnak lenniük.
A szerzők 15 vezetői erényt fogalmaznak meg, és mindegyiknél leírják, hogyan viselkedik a jó és a rossz vezető az adott tulajdonság tekintetében. Arra gondoltam, hogy Hoyle és Newman gondolatait egy három részből álló bejegyzés-sorozatban osztom meg, oly módon, hogy minden cikk 5-5 erénnyel foglalkozik. Csapjunk bele:
1. Megvan a bátorsága a konfrontációra kellemetlen helyzetekben
A jó vezető nyitott, megközelíthető és hajlandó felvetni a kínos témákat is. Nincsenek hátsó szándékai, kiteríti kártyáit. Nevén nevezi a dolgokat. Önkritikát gyakorol és vállalja a felelősséget.
A rossz vezető elkerüli a nehéz helyzeteket, szőnyeg alá söpri a problémákat. Az okok helyett a tüneteket kezeli. Azokkal beszélget, akik egyetértenek vele. A kínos helyzetekért másokra keni a felelősséget.
2. Tisztában van a prioritásaival
A jó vezető minden reggel és minden új feladat előtt megáll és gondolkodik. A fontos dolgokat beazonosítja és prioritásainak megfelelő sorrendben fog hozzájuk. Lehet, hogy néha kicsúszik a határidőből, de sosem késik a leglényegesebb ügyekben. Elfoglalt, de a számára fontos dolgokra mindig tud időt szakítani. Felettesével meg tudja vitatni, mire fókuszáljon.
A rossz vezető a lázas tevékenykedést összekeveri a hatékonysággal. A legfontosabb dolgokat utolsónak hagyja, mivel ezek a legnehezebb feladatok. Oda-vissza váltogat a tevékenységek között. Gyakran elmulasztja a határidőket. Panaszkodik, hogy túl sok a munkája és nincs elég ideje. Soha nem mond nemet, ha főnökétől újabb munkákat kap.
3. Tudja a céljait rövid-, közép- és hosszútávon
A jó vezető tisztázza és rendszeresen áttekinti a céljait, melyeket szükség szerint módosít. Nehéz időkben iránytűként használja célkitűzéseit. Le is írja őket és megbeszéli az érintettekkel. Szeretné tudni a megbeszélések célját: Mit akarunk ma itt elérni?
A rossz vezető homályosan tudja csak megfogalmazni, hogy mit akar elérni, vagy úgy sem. Nehezen hoz döntéseket, és azokat is gyakran változó kritériumok alapján. Döntései nem konzisztensek. Munkája és tevékenységei nélkülözik a fókuszáltságot.
4. Meghallgat másokat és tanul tőlük
A jó vezető többet hallgat másokat, mint amennyit beszél (nem véletlenül van két füle és egy szája). Nem túl büszke ahhoz, hogy tanácsot kérjen. Teljesítményéről visszajelzést kér. Ötleteit megvitatja másokkal.
A rossz vezető impulzív. Mindenre tudja a helyes választ. Vagy halálbiztos, vagy önbizalom-hiányos (gyakran az utóbbit kompenzálja túl az előbbivel). Saját tapasztalatait túlértékeli.
5. Reális az önismerete: tudja miben jó és miben nem
A jó vezető tisztában van a képességeivel. Elismeri gyengeségeit. Örömmel delegál és kér segítséget másoktól.
A rossz vezető mindent maga akar megoldani. Többet markol, mint amennyit fogni képes (angolul nagyobbat harap, mint amit meg tud rágni). Kompetenciáin és tapasztalatán túl cselekszik.
Folyt. köv.
A szerzők 15 vezetői erényt fogalmaznak meg, és mindegyiknél leírják, hogyan viselkedik a jó és a rossz vezető az adott tulajdonság tekintetében. Arra gondoltam, hogy Hoyle és Newman gondolatait egy három részből álló bejegyzés-sorozatban osztom meg, oly módon, hogy minden cikk 5-5 erénnyel foglalkozik. Csapjunk bele:
1. Megvan a bátorsága a konfrontációra kellemetlen helyzetekben
A jó vezető nyitott, megközelíthető és hajlandó felvetni a kínos témákat is. Nincsenek hátsó szándékai, kiteríti kártyáit. Nevén nevezi a dolgokat. Önkritikát gyakorol és vállalja a felelősséget.
A rossz vezető elkerüli a nehéz helyzeteket, szőnyeg alá söpri a problémákat. Az okok helyett a tüneteket kezeli. Azokkal beszélget, akik egyetértenek vele. A kínos helyzetekért másokra keni a felelősséget.
2. Tisztában van a prioritásaival
A jó vezető minden reggel és minden új feladat előtt megáll és gondolkodik. A fontos dolgokat beazonosítja és prioritásainak megfelelő sorrendben fog hozzájuk. Lehet, hogy néha kicsúszik a határidőből, de sosem késik a leglényegesebb ügyekben. Elfoglalt, de a számára fontos dolgokra mindig tud időt szakítani. Felettesével meg tudja vitatni, mire fókuszáljon.
A rossz vezető a lázas tevékenykedést összekeveri a hatékonysággal. A legfontosabb dolgokat utolsónak hagyja, mivel ezek a legnehezebb feladatok. Oda-vissza váltogat a tevékenységek között. Gyakran elmulasztja a határidőket. Panaszkodik, hogy túl sok a munkája és nincs elég ideje. Soha nem mond nemet, ha főnökétől újabb munkákat kap.
3. Tudja a céljait rövid-, közép- és hosszútávon
A jó vezető tisztázza és rendszeresen áttekinti a céljait, melyeket szükség szerint módosít. Nehéz időkben iránytűként használja célkitűzéseit. Le is írja őket és megbeszéli az érintettekkel. Szeretné tudni a megbeszélések célját: Mit akarunk ma itt elérni?
A rossz vezető homályosan tudja csak megfogalmazni, hogy mit akar elérni, vagy úgy sem. Nehezen hoz döntéseket, és azokat is gyakran változó kritériumok alapján. Döntései nem konzisztensek. Munkája és tevékenységei nélkülözik a fókuszáltságot.
4. Meghallgat másokat és tanul tőlük
A jó vezető többet hallgat másokat, mint amennyit beszél (nem véletlenül van két füle és egy szája). Nem túl büszke ahhoz, hogy tanácsot kérjen. Teljesítményéről visszajelzést kér. Ötleteit megvitatja másokkal.
A rossz vezető impulzív. Mindenre tudja a helyes választ. Vagy halálbiztos, vagy önbizalom-hiányos (gyakran az utóbbit kompenzálja túl az előbbivel). Saját tapasztalatait túlértékeli.
5. Reális az önismerete: tudja miben jó és miben nem
A jó vezető tisztában van a képességeivel. Elismeri gyengeségeit. Örömmel delegál és kér segítséget másoktól.
A rossz vezető mindent maga akar megoldani. Többet markol, mint amennyit fogni képes (angolul nagyobbat harap, mint amit meg tud rágni). Kompetenciáin és tapasztalatán túl cselekszik.
Folyt. köv.
Nagyon izgi, várjuk a folytatást.
VálaszTörlésNagyon inspiráló a tulajdonság-pólusok tartalmi kifejtése.
VálaszTörlés"A jó vezető nyitott, megközelíthető és hajlandó felvetni a kínos témákat is. Nincsenek hátsó szándékai, kiteríti kártyáit. Nevén nevezi a dolgokat."
A "konfrontációra" való felhívás elgondolkodtató. Különösen, ha másik blogtémádhoz, Dale Carnegie javaslatához hasonlítjuk: ő azt írja: "Ne kritizálj! Ne vitatkozz! Ne mondd senkinek, hogy nincs igaza!" Szofisztikált, alig észlelhető a két megközelítés különbsége. Michael Hoyle és Peter Newman nem kritizálni szólít, amikor kínos témát vet fel, hanem elemez, az önkritikával kezdve. Ezen a ponton találkozik a két szemlélet: kezdd magaddal! Ha ez a sorrend, akkor elfogadható, működik az algoritmus, megnyílik a partner. Ha csak a "másik" a hibás, ("Te közlés"), akkor van szó kritikáról, a felelősség elkenéséről, a nehéz helyzetek kerüléséről. A nehéz helyzet vezetőként a saját felelősségünkkel való szembenézés. A vezető ugyanis - nézőpontom szerint - mindenért felelős valamilyen szinten. Javaslatai, döntései, vagy azok elmaradása, a kialakított vagy folyatott kultúra, a folyamatok, elhallgatások stb. minden múlhat rajta, akár tudja akár nem.