És vannak olyan anyukák is, akiknek a gyermekeik már iskolába járnak, és nem igénylik az egész napos felügyeletet. Magasan képzettek, akár karriert is futottak be a szülés előtt. Most szeretnének egyensúlyba kerülni, és ismét munkahelyi munkát végezni. Viszont olyat, ahol nem kell a családjukat elhanyagolni.
Nem új keletű felfedezés, hogy az emberek az életük derekán elgondolkodnak, merre tovább. Mid-life crisis az angol elnevezés. Ami érdekes, hogy manapság a gyors karrierek előrébb hozzák ezt a jelenséget, nem kell megvárni az 50-es életéveket.
Charles Handy (már megint ő), Üres esőkabát c. könyvében két érdekes, idevágó gondolatot is megfogalmaz. Egyrészt a munkának, mint hasznos tevékenységnek négy változatát írja le. Van a fizetett munka, amit bérért vagy díjazásért végzünk. Sokan egyébként csak ezt értik munka alatt. Aztán van az ajándék munka, amit bárkinek is, de ingyen végzünk, szabadidőnk terhére. Ilyen a jótékonysági munka, de akármilyen közösség vagy más személy érdekében végzett tevékenység. Az otthoni munka az otthon fenntartására és a benne élő emberek gondozására irányul, legyenek azok gyerekek, idősödő szülők, más hozzátartozók. Bár egy hozzánk hasonló maszkulin társadalomban sokan nem értékelik ezt munkának, a brit Legal and General Insurance Company egyik kutatásában azt találta, hogy ha pótolni kell ezt a tevékenységet külső segítséggel, a költségek magasabbra rúgnak, mint a kutatás évében a brit átlagkereset. A negyedik típus a tanulmányi munka. Nem nehéz belátni, hogy elengedhetetlen befektetés a jövő sikeréhez, nem csak életünk első szakaszában.
Az élet-közepi krízist sikerrel feloldó emberek általában újrastrukturálják az arányokat a különböző munkatípusaik között.
Handy másik gondolata, ami szerintem ide illik, az élet négy szakaszának meghatározása. Egy-egy szakasz általában 25 év, de ahogy fent látjuk, sok esetben lényegesen hamarabb átjutunk egy korszakon. Aztán persze vannak olyanok is, akik hosszabban megragadnak valamely szinten. Az első kor az életre, a munkára való felkészülés ideje: az oktatás, iskolázás, képesítések megszerzése, az otthonon túli világ megismerése. A második kor a fő törekvés ideje, akár a fizetett munka területén, akár a szülői létben vagy más otthoni ténykedésben. A harmadik kor alatt a második életet értjük, ami lehet folytatása a második kornak, de lehet attól érdekesebb is, valami teljesen más. Ez következhet, ha eredményesen feloldjuk a „mid-life crisis” dilemmáját. Az utolsó életszakasz a függőség kora.
Handy egyébként más példákat is felhoz arra, hogy egyesek a harmadik kort előbb kénytelenek elindítani. A húszas-harmincas éveikben sikeres brókerek, a huszonéves úszók (vagy akár tornászok), vagy a harmincas éveik közepén járó teniszezők (vagy akár labdarúgók) is meg kell keressék a folytatást várható életéveik közepe előtt.
A könyvben egyébként szerepel egy fektetett S-alakú (szigmoid) görbe is, ami az életet is leírja. Lassan, kísérletezve indulunk, néha megbotlunk, hibázunk, majd egyre jobban növekszünk, végül pedig lefelé haladunk. Handy szerint legszerencsésebb megtalálni még az emelkedő szakasz vége felé azt a pontot, amikor egy újabb, második S-görbét indíthatunk. Ez a kulcsa a vállalati, a kapcsolati és a személyes megújulásnak egyaránt. Sajnos többnyire már a lefelé ívelő szakaszban kapunk észbe, és onnan már nagyok keserves az emelkedés.
• • •
Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.
Optimista ez a Handy, éljen 100 évig:-))
VálaszTörlésKérdés: a te blogodat melyik csoportba sorolod?
Már hogy ajándék munka vagy tanulás? A fotó zseniális, hol készült, Észak-Koreában?
VálaszTörlésGondolom Handy se tervezi a végén 25 évre a leépüléssel kombinált vegetálást :-)
VálaszTörlésNégyszemközt, nyílván van személyes érintettségem, a blogommal együtt így 36 évesen a harmadik korban leledzek, egyébként nagy örömömre.
A fotó nem tudom, hol készült: Pár éve küldözgettek körbe képeket a világ legrosszabb állásairól, és onnan emlékeztem erre. Volt olyan munkakör is, melynek betöltője az elefánt mögött tartotta a gyűjtőzsákot, mint az anyagcsere végpontja. Az is megvolt, de végülis emellett döntöttem. :-)
Ja igen, ajándék az olvasónak, tanulás nekem, indirekt módon hozzájárul a termelőmunkámhoz, sőt, otthoni munka is, mert itthon írom :-)
VálaszTörlésNem vagyok otthon a tema elmeleteben, de egy kicsit utanaolvastam es az derul ki, hogy a 'midlife crisis' nem egy nyilvanvaloan letezo jelenseg, legalabbis a tudomanyos kutatasok eredmenyei nem tamasztjak ala a letezeset egyertelmu adatokkal. Erdekes dolog, hogy valaki azt talalta, hogy kulturafuggo a dolog, pl. Indiaban es Japanban gyakorlatilag nincs ilyen. A nyugati tarsadalmakban alakult ki ez a fogalom, ahol a fiatalsag kozponti szerepet jatszik az ertekrendben. Ha pedig az mulik (oregedunk), akkor gond van es ezert vagyunk hajlamosak kriziskent felfogni bizonyos dolgokat az eletunkben ilyentajt.
VálaszTörlésSzoval allitolag inkabb "nepi pszichologiai" megfigyeles ez, mintsem a tudomanyban komolyan intenziven kutatott tema. Bar Jungnak is vannak erre rimelo gondolatai. Szerinte ez az eletkori szakasz kulcsfontossagu az individiáció és öntudat formálodásában és potenciálisan frusztraciot is hordoyhat magaban.
En is hasonloan fiatal vagyok, mint a blog tulajdonosa. En az utobbi egy-ket evben komoly valtozasokat vettem eszre magamon. Sokkal tobbet reflektalok...nem tudatosan indult a spiral (most mar biztos az is van benne), hanem spontannak tuno modon. Legalabbis jelenleg meg szamomra sem tiszta, hogy mi valthatta ki ezt az erosodest. Sokkal nagyobb az inspiraciom es kozben szerencsere ugy erzem, hogy 'empowered' is. Hol a krizis? Azt irja valaki, hogy a midlife crisis nem szuksegszeruen jar 'depizessel'. En is inkabb azt latom, hogy valami izgalmas tortenik, valami valtozas, ami izgalmas es persze neha kicsit felelmetes is. [...] Kozben kicsit megint utanaolvastam es kiderult, hogy azok, akik a midlife crisis-en mennek keresztul a kovetkezoket szoktak erezni:
- afeletti sajnalat, hogy kituzott celjaikat nem valositottak meg
- a fiatalsag erzesenek keresese
- a magukban valo tobb ido eltoltesenek igenye.
- egy nem konkret alom vagy cel eleresenek vagya
Na, a negyedik kivaloan leirja azt, amit en tapasztalok sajat magamon....es talan a tobbibol is egy-egy teaskanalnyi. A frusztralo az, hogy nem tudom magamnak se pontosan definialni az almot.
cs-
"Downside up, upside down
Take my weight from the ground
Falling deep in the sky
Slipping in the unknown
All the strangers look like family
All the family looks so strange
The only constant I am sure of
Is this accelerating rate of change"
--Peter Gabriel: Downside Up (OVO)
az lehet, hogy valaki születésétől midlife crissisben van?
VálaszTörlésAkkor itt válaszolok inkább, nem a Facebookon :)
VálaszTörlésIgen, észrevettem, hogy a kisanyukák érintőlegesen szerepelnek a bejegyzésben, de persze, hogy ráharaptam, hiszen személyesen érint ez a téma :)
Szóval azt gondolom, hogy ha egy nő családot akar, akkor kényszerűen ott rekedhet annak az S-nek valamely nemkívánatos pontján...
Nekem pl. nem is olyan régen, a harmincas éveim vége felé született a kisfiam, de már az azt megelőző évek azzal teltek, hogy "kivártam". Ha ugyanis egy nő gyereket szeretne, akkor nem ugrálhat jobbra-balra, hiszen pár hónap után nem jelentheti be, hogy bocs, terhes vagyok. Így aztán hiába is éreztem, hogy változtatnom kellene, nem tettem meg -- a biztonság miatt.
Ráadásul 2 év kihagyás is nagy hátrány az "újrakezdésben", ha pedig egy anyuka sok évet tölt otthon, lényegében el is felejtheti, hogy valaha is elért valamit. Ha mégis szeretne felszálló ágba keveredni, akkor kénytelen szinte a nulláról kezdenni akár önállóan, akár alkalmazottként.
A lényeg csak annyi, hogy egy gyereket vállaló nő sokkal korlátozottabban tud erre a krízisre / igényre reagálni, mint egy alapvetően szabad férfi. (Nem feltétlenül a "nőn" van a hangsúly, hanem arról a személyről, aki a család felelősségét hurcimbálja, és ez esetenként a férfi is lehet!)
Mondjuk ha az ember elég kreatív, vagy beéri azzal, amit a korlátokon belül elérhet, akkor akár sikerülhet is átlendülni :)
Köszi, hogy itt megosztottad! Pont azért tettem bele a cikkbe azt az egy bekezdést a kismamákról, hogy ne limitáljuk ezt a problémát a férfiakra és karrierjükre. Egyetértek, hogy a nőknek, amennyiben érinti őket, még nehezebb dolguk van, több a korlátozó tényező. Viszont sok nő példáján látom az új S görbére való sikeres átnyergelést, akár gyerekvállalás után, akár a gyerekek kirepülése után. És a relatív, külső körülményekből adódó könnyebbség ellenére nagyon sok férfi nem képes erre. Sok esetben az indok, legalábbis amit mondanak, hogy a kenyérkereső feladat miatt nem teheti meg, hogy az átmeneti keresetcsökkenést elviselje a család. Vagy csak úgy érzi, hogy nem teheti meg.
VálaszTörlésBiztosan így van, és egyetértek abban, hogy mindenki magának köszönheti elsősorban, ha meg tudja lépni, amit kell, vagy ha véletlenül elszalasztja a lehetőségeket. De amellett mégis kitartok, hogy az anyukák kisebb tálcáról válogathatnak, és adott esetben nagyobb kreativitást igényel az újrakezdés számukra. Saját korlátaik mellett a társadalmi szerepek és előítéletek is megnehezítik a dolgukat. (Persze tudom, hogy ez már messze túlmutat ennek a bejegyzésnek a céljain :))
VálaszTörlésRégebben én is így gondoltam, hogy a nőknek minden mennyivel nehezebb. Most 41 évesen azt látom, hogy amíg egy nőt teljesen leköt a család, a munka, esetleg hobby, addig egy férfi még 40 éves kora után is azon görcsöl, hogy valami maradandót (ami nincs) alkosson, de mindenképpen valami nagyot.
VálaszTörlésÉn most kezdem élvezni, hogy jut azokra a dolgokra is időm, amire eddig nem volt. Eddig a munka és család teljesen kitöltötte az életemet, most a hobbik is beleférnek. Persze minden energiám arra megy rá, hogy kiegyensúlyozzam a többféle elfoglaltságot, ami folyamatos balanszírozást jelent, mert ami bevált tegnap nem biztos, hogy ma is jó lesz.
Klassz a bejegyzéshez tartozó kép :-)
VálaszTörlés