2010. március 30., kedd

Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket?


Elsőre elég manipulatívnak tűnik ez a cím, nem?

Tavaly tavasszal rendkívül jól szórakoztam, amikor belebotlottam Dale Carnegie fenti könyvébe. Első megjelenés: 1936. Az íráshoz szerzett tapasztalatokat a szerző az 1910-es-20-as években szerezte, amikor az én nagymamám még óvodás volt (illetve gondolom nem volt). Döbbenetes, hogy mennyire nem tűnik avíttnak, és azt meg mindenki maga döntse el, hogy igazam van-e abban, hogy a 21. században is érdemes megfogadni a tanácsait, ha jó kapcsolatokat kívánunk építeni.

A kb. 30-40 db tanácshoz 1-1 sztori tartozik, és csak abból tűnik fel, hogy nem mai a történet, hogy történelmi szereplők bukkannak fel benne. Kiválasztottam azokat a tanácsokat, amit szerintem érdemes lehet megfogadni, és kategóriákba is szedtem őket a könnyebb feldolgozáshoz (a vastagon szedett az én kategóriám, a többi az eredeti idézet):

Tudom, nem könnyű, de TÉNYLEG figyelj oda a másikra:
• Mutass őszinte érdeklődést mások iránt!
• Hallgass figyelmesen, bátoríts másokat, hogy magukról beszéljenek!
• Hallgasd meg mások véleményét!
• Hallgatni arany: beszéljen a partnered!
• A dolgokat főként a másik szempontjából nézd!
• Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik!
• Őszintén éreztesd a másikkal, hogy ő a fontosabb!

Bőven mérd a pozitív visszajelzést:
• Őszintén dicsérj!
• Kezdd dicsérettel és elismeréssel.
• Dicsérd a legkisebb eredményt is és általában dicsérj minden eredményt!
• Bátorítsd a másikat!
• Mosolyogj!

Tartsd meg magadnak a negatívizmust:
• Ne kritizálj!
• Ne vitatkozz!
• Ne mondd senkinek, hogy nincs igaza!
• Beszélj előbb a saját hibáidról, mielőtt a másikat bírálnád!
• Barátságos hangon kezdd a mondanivalódat!

Alapvetően ne a rosszat feltételezd a másikról
• Abból indulj ki, hogy mindenki becsületes!
• Előlegezd meg a másik jó hírét, hogy felnőhessen hozzá!

Nyílván felmerül a kérdés, hogy ez most akkor korrekt kapcsolatépítés vagy emberek manipulálása vigyorgással és hízelgéssel? A könyv szellemét ismerve nyugodtan mondhatom, hogy Carnegie nem manipulálásra szólít fel, hanem arra épít, hogy sok tapasztalata van az emberi viselkedéssel és preferenciákkal kapcsolatban.

Az emberek többségének arra van igénye, hogy meghallgassák (lásd később az értő figyelmet Gordon-nál) és elfogadják. A megérdemelt, valós teljesítményt elismerő pozitív visszajelzés is mindenkinek jól esik. A negatív megközelítés defenzívába kényszeríti az embert, ami biztos, hogy rombolja a kapcsolatot. Utolsóként pedig, mint ahogy ez a gyerekekre is igaz, akiről a rosszat feltételezik, igyekszik gyorsan megfelelni annak.

8 megjegyzés:

  1. ajánlom a "Hogy veszítsük el barátainkat és idegenítsük el az embereket?" How to Lose Friends & Alienate People c. jó kis angol filmet...

    VálaszTörlés
  2. nem tudom...a "ne vitatkozz" javaslattal nem ertek egyet (de ez kiderul abbol, hogy mar vitatkozok is). szerintem a velemenyek utkozteteset jelenti, egy parbeszedbe uj informaciot (diverzitast) visz, ami potencialisan uj (unexpected) kimeneteket biztosit azok kombinaciojan keresztul... A sokszinuseg szerintem elofeltetele a kreativitasnak, csakugy talan mint, ahogy a genetikai sokszinuseg elofeltetele az egeszseges populacionak.

    Persze nem szuksegszeru, hogy egy, a termeszetbol adaptalt szabaly mukodjon egy human szervezeten (kognitiv strukturakon) belul is. En szemely szerint tudok azonosulni ezzel a genetikai analogiaval.

    Szoval szerintem a vita jo... Persze nem mindegy, hogy milyen a vitaban resztvevok hozzaallasa magahoz a vitahoz es hogy ebbol kifolyolag milyen a vita folyamata/stilusa.

    A masik blogrol masolok meg ide, talan relevans, bar ott egz fokkal absztrakkal fogalommal operalok:
    "Peter Senge (ejtsd: szingi) 'The Fifth Discipline' cimmel irt egy best-seller, nagyon sokat idezet konyvet a tanulo szervezetek temakoreben. Az ot fortely kozott nala az egyik a team-tanulas. Velemenye szerint a csapatban valo tanulas alapja a 'dialogus', vagyis a csapattagok azon kepessege, hogy reszt vegyenek egy valodi kozos gondolkodasi folyamatban. A szo eredeti gorog ertelmezese (dia-logos) a dolgok jelentesenek egy csoporton beluli szabad formalodasara utalt, ami olyan ujszeru gondolatokat/felfedezeseket tesz lehetove, amire az egyen magatol nem lenne kepes. Erdekes modon sok 'primitiv' kulturaban (pl. amerikai indianok) a 'dialogus' ritualis gyakorlata megmaradt, mig a modern tarsadalmakbol majdnem teljesen kiveszett. A dialogus nem sima parbeszed ebben az ertelmezesben. Nem csak otletek, gondolatok versenyeztetese, hanem azok kozos formalasa."

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a megjegyzéseket, már vártam, mikor indul be valami! Hadi Laci barátom pont írta, hogy vehetném provokatívabbra a figurát...

    Szóval Zsukinak jár egy üveg bor a filmajánlatért, mint első komment!

    Csaba megjegyzésével kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy talán ez valami hasonló, mint amit a konfliktusokról mondanak, miszerint anélkül nincs előrehaladás, fejlődés, de az embereknek ettől még nem esik jól. A vitatkozás hasonlóképp rombol(hat)ja a kapcsolatot, de ahogy írod, a kreativitás és az előremozdulás feltétele. Egyébként Carnegie főleg a meddő viták elkerülésére int, nem a szakmai természetű vitákéra, mikor azt mondja: "Kit meggyőznek, ha ellenére, Úgysem változik a véleménye."

    VálaszTörlés
  4. pedig nem erre utaztam, de ahogy megláttam a címet, ez a film jutott eszembe. na, elolvasom a többi bejegyzést is.

    VálaszTörlés
  5. Talán Brian Tracy-től hallottam, hogy iskolás srácként imádott vitatkozni. Jobbára minden vitát meg is nyert, viszont idővel elvesztette a barátait. Van benne valami, hogy vitatkozni tudni kell :) Érdemes megfelelő (egójú) partnert választani, ha lehet minél kisebb létszámú hallgatóság előtt...és ha lehet ne olyasvalakivel, aki a véleményével le akar győzni, hanem egymás vállára állva, előbbre jutni.. :)

    VálaszTörlés
  6. A Gyakorikérdéseken írtam az alábbi hozzászólást válaszul egy kommentre. Bemásolom ide is (az eredeti kommentből vett idézettel együtt), hátha lesz olyan, aki hasznosnak találja. Két részletben közlöm az írást, mert a rendszernek túl hosszú egészben:

    "A manipuláció egy befolyásolási technika. Jellemzői: 1.A 'célszemély' nem tud a befolyásolás valódi céljáról, így nincs módjában ellenállni sem. Ezért rendkívül hatékony és egyben rendkívül veszélyes technika is az ilyen. Ettől azonban még nem manipuláció. Gondoljunk csak bele, hogy a jó nevelési módszerek nagy része ilyen. Pl.: olvasok egy mesét az olvasni már tudó gyerekemnek, majd a legizgalmasabb résznél azt mondom, most nem tudom folytatni. Nagy valószínűséggel ezzel arra késztetem őt, hogy saját maga olvassa tovább. A gyerek nyilván nem tudja a befolyásolás igazi célját (hogy olvasson), ezért nem is áll ellent. Ez nem manipuláció, mert a befolyásolás az ő érdekét szolgálta."

    Tévedés. Az is manipuláció, amit csinálsz a gyerekkel, legfeljebb nem rossz, hanem jó manipuláció. De még ezt sem lehet egyértelműen eldönteni, mert a te szemszögedből jó célt szolgál egy adott dolog, más nézőpontból meg lehet, hogy nem. Ki dönti ezt el? És a kimenetel is kétséges. Lehet, hogy te jót akartál a gyereknek, de végül egy türelmetlen, kíváncsi, frusztrált, sunyi stb. embert nevelsz belőle a módszereddel. Nem tudhatod. De igazából az a fő probléma az általad leírt dologgal, hogy egy másik embert nem emberként, hanem tárgyként kezelsz. Ez még akkor sem bocsánatos bűn, ha gyerekről van szó. Te eldöntöd, hogy mi neki a jó ahelyett, hogy hagynád, hogy maga döntse el. Ez is félre fogja vinni az életét.

    Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell nevelni a gyereket. Kell, de még véletlenül se így. Mesélni kell neki, venni ajándékba jó könyveket olyan témákról, amik látod, hogy érdeklik, vagy csak egyszerűen egyenesen megmondani neki, hogy szerinted miért érdemes olvasni. A gyerek sem hülye, meg fogja érteni, ha tisztességesen beszélsz vele, és ha emberként kezeled. Az pedig, hogy követi-e a tanácsot, már rajta múlik. Lehet, hogy nem fogja, ez benne van a pakliban. De el kell fogadnod, hogy a másik ember is egy önálló, gondolkodó lény, te pedig nem vagy egy diktátor, akinek joga van bárkire is rákényszeríteni az általa helyesnek tartott akaratát.

    Saját tapasztalatomból tudom egyébként, hogy a személyiségnek milyen károkat okoz az ilyen nevelés. Ugyanis apám is olyan végtelenül ostoba, felmérhetetlen társadalmi károkat okozó pszeudopszichológusok könyvei alapján nevelt, mint Dale Carnegie, ahelyett hogy egyszerűen csak a józan paraszti eszére hallgatott volna, mint minden normális szülő. Meglepődve hallottam anyámtól és nagyanyámtól évtizedekkel később, hogy milyen idióta nevelési módszerei voltak, amik bennem már nem maradtak meg tudatos emlékként, de a személyiségemre örökre hatással maradtak, és nem éppen pozitív értelemben.
    ...

    VálaszTörlés
  7. ...
    Legalább annyi eredménye lett a dolognak, hogy ma már azonnal megérzem, ha valaki manipulálni próbál. Ha az illető rossz dologra akar rávenni, akkor általában csak rámosolygok, és odaszólok, hogy "Na, ne szórakozz!", erre ő is elmosolyodik, mert érti, hogy lebukott. Ha viszont azt érzem, hogy valaki egy általa jónak tartott dologra akar rávenni, attól mindig nagyon dühös leszek. Valószínűleg, mert dühít, hogy milyen jogon akarja a másik eldönteni helyettem, hogy mi nekem a jó. Vagy hogy mért néz le annyira, hogy nem tart képesnek önálló döntésre. Vagy hogy mért nem mondja meg egyenesen, nyíltan, hogy mit akar. Természetesen ezek a manipulációk soha nem is érnek célt. Mielőtt még igazán tudatosulna bennem, hogy manipulálni próbálnak, de már belül érzem, sejtem, azonnal nagyon óvatossá válok ösztönösen, és már itt meg is bukott a próbálkozó. A tényleges felismeréstől kezdve pedig már tudatosan, csak azért is ellenállok. (Néha már csak a poén kedvéért, hogy idegesítsem a másikat, aki nem vette a fáradságot, hogy tisztességes legyen velem.) Egyébként, mint az előbb leírtakból látszik, azért se működnek ezek a manipulációs technikák, mert az emberek túlnyomó többségének van annyi esze, hogy már messziről megérzi, ha a másik nem őszintén akar tőle valamit, nem őszintén érdeklődik, nem őszintén dicséri stb. Ami egyébként nem mellékesen nem is egy egyenes dolog.

    Aki pedig valóban profi manipuláló, azok a pszichopaták. Az ő trükkjeiket tényleg elég nehéz észrevenni, mert minden pillanatban jön egy újabb, és mert nagyon észrevétlen. Illetve vannak nem-pszichopata profi manipulálók is, akik pedig hosszú évek frusztráló tapasztalatai után tanulják meg profi módon a manipulálást. Ez még hasznos is lehet olyan helyzetekben, amikor van egy borzalmas vezetés pl. egy állami vagy céges intézményben, és nincs más lehetőség ennek a helyzetnek a megváltoztatására, mint az ott vezető pozícióban lévő korlátolt emberek manipulálása, kijátszása. Ez az egyetlen eset, ahol elfogadhatóak ezek a technikák, mert itt a hatalom jelenléte miatt nincs más lehetőség, valamint szerintem olyan korlátolt emberekkel szemben megengedhető a manipuláció, akik nem vesznek róla tudomást, hogy mennyi kárt okoznak.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon sok keserű tapasztalat íratja velem: nem vagyok a manipuláció híve se pro-se contra.Ha bármit irányítani kell a "tudatunkkal" már vége! Rájöttem, hogy az a legjobb közösség, ami hozzám illik, és nem az, ahol a belebetegedésig én akarok beilleszkedni és megfelelni. Ha jó egy hely, ezt már a belépéskor megérzed: egyszerűen melegség fogad! Olyan , mint egy lakás: van olyan lakás, ahol eltöltesz 3 percet, és valósággal fázol benne, valósággal kirúg az a hely. És van olyan lakás, ahova ha belép az ember, úgy érzi, időtlen idő óta ismeri ezt a helyet, jó itt, kellemes meleg van, az ember megnyugszik. Nagyon sok éve figyel a közösségeket. bizony, vannak munkahelyi pszichopaták! Befurakodnak, mint a kígyó, és szó szerint kikezdik másik ember testét, lelkét, úgy, hogy "óriási népszerűségnek örvendenek"- persze addig, amíg az ember rá nem jön, hogy mifélék? /Lásd: Ludvig G. MÁria: Lélekbűvölő Varázserejű c. könyvét! Meleg szívvel ajánlom mindenkinek!/

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.