2015. március 9., hétfő

Milyen kérdést tegyen fel magának a jövő vezetője?

Az elmúlt évszázadban a vezetők fő kérdése ez volt: Hogyan tudok a legtöbbet kihozni a beosztottaimból? A gépekhez hasonlóan az emberekre is erőforrásként tekintettek. Ennek következtében valóban bámulatos sikereket értek el a termelékenység és a nyereségesség terén. Megtapasztalták a gondolkodásmódjuk árnyoldalát is: korunk munkavállalóinak döbbenetesen nagy hányada nem elkötelezett a munkájával kapcsolatban, kiábrándultság jellemzi. A munkához kapcsolódó stressz sokakat megbetegít. A boldogságot leginkább a gyár vagy az iroda kapuján kívül keresik. Pedig ébrenléti állapotuk több mint felét munkával töltik, így nagyon nem lenne mindegy, hogy telnek a napjaik.


A jövő vezetője felismeri, hogy nem lehet az embereket erőforrásként kezelni és menedzselni. Ha nem csak a kezükre van szükségünk, hanem a fejükre és a szívükre, azaz elkötelezett, a külvilág változásaihoz rugalmasan alkalmazkodni képes, kreatív, innovatív, ezáltal valóban versenyképes csapatot kívánunk építeni, másképp kell feltenni magunknak a kérdést. Hogyan tudom a munkatársaimat segíteni abban, hogy eredményesek és elkötelezettek legyenek?

A vezető feladata a 21. században nem az, hogy uralkodjon, ossza az észt, utasítgasson és kontrollt gyakoroljon. Sokkal inkább az, hogy a szervezet jövőképét szolgálva közös célokat tűzzön ki a csapatával, és azok megvalósításában támogassa a munkatársait. Ennek során pedig lehetőleg ne a félelem kultúrájában éljenek a kollégák, hanem örömmel töltse el őket a csapatmunka és az együtt elért eredmények.


A bejegyzés megírását Jacob Morgan: The Future of Work című könyvének olvasgatása inspitálta.

2 megjegyzés:

  1. Azért a fent leírt vezetői attitűdhöz több elengedhetetlen kellékre is szükség van.
    1. Kezdjük ott, hogy a vezető hiába akar a 21. sz. szerinti motivációval megvalósított munkahelyet, ha a dolgozók kultúrája amiben szocializálódtak mást ír elő. Ezek az írások nagyon szépek lehetnek az USÁ-ban, vagy Nyugat-Európában, de többnyire semmi közük Magyarországhoz. Én mint vezető hiába szeretném az embereket más módon motiválni, mint ellenőrzéssel és számonkéréssel, ha a munkavállaló számára ez egy dolgot jelent, mégpedig, hogy lanyhult az ellenőrzés, tehát lehet lógni, lopni, stb.
    Amíg a munkavállaló nincs tisztában azzal, hogy az neki azért van munkája, mert van egy cég, ami nyereségesen működik, és a tulajdonos/vezető hajlandó többet dolgozni, kockáztatni, befektetni. És igen, ahhoz, hogy a cég nyereségesen működjön a munkavállalók maximális elkötelezettsége szükséges. Amíg a munkavállaló úgy gondolkozik, hogy a tulajdonos/vezető lop, csal, hazudik, vagy hogyhogy neki több a fizetése, jobb autója van, és különben is, addig hiába akar a mai itteni vezető motiválni!
    2. Hogy lehet pozitívan motiválni azt az embert, aki a gyárban a soron dolgozik napi 8 órában? Sem kreativitás, sem gondolkodás nem szükséges a munka elvégzéséhez. Sőt! sokszor még káros is, ha valaki ilyen munkakörben gondolkozni kezd. Hogy tegye a gyár területét a vezető elfogadhatóbbá, ha például olyan iparági előírások vannak, amiknek a teljesítése már így is iszonyatos terhet jelent a társaság számára? A gyárterületen ráadásul a biztonsági intézkedések sokkal fontosabbak, mint bármi más!
    3. Amíg az iskolákban arra kondicionálják az embereket, hogy a jó teljesítmény magától értetődő, a rossz teljesítményt viszont megtorolják, és mindenki arra kíváncsi mit nem tudnak a diákok, addig hogy várhatnánk el a munkavállalóktól, hogy kezdeményezők, kreatívak és lelkesek legyenek? Természetesen ugyanez igaz a tanárokra is. :(
    4. Hiába kellemesek a munkakörülmények, ha a munkavállalónak folyamatos megélhetési gondjai vannak, mert kevés a fizetés, sok az adó, drágák az élelmiszerek, stb.
    Egyszóval messze vagyunk még attól a társadalomtól szerintem, ahol az emberek pusztán a motiváció és a kellemes munkakörnyezet miatt jobban, elhivatottabban dolgoznának. :( Persze minden kezdeményezés üdvözlendő, hiszen minden apró előrelépéssel kicsit beljebb vagyunk! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia Attila!

    Köszi, hogy gondolkodsz, érvelsz, így tudunk közösen tanulni.

    A szocializáció valóban meghatározó, egyetértek. Azzal is, hogy társadalmi szinten nagyon messze vagyunk ettől. Néhány konkrét, valóságos példa azonban reményre ad okot, még akkor is, ha sokáig fog tartani, és a munkáltatók szűk szegmensét fogja érinteni még egy ideig.

    Ott, ahol nagy a verseny a jó emberekért, a cégek kénytelenek másképp gondolkodni, mint eddig. Ahol tényleg nagy a piaci verseny ott is.

    Ezért a pontokra tételesen reflektálva:

    1. Igen, Magyarországon is vannak már cégek, ahol 21. század szerinti motivációval próbálkoznak, mert kénytelenek. Különben az emberek a lábukkal szavaznak. A saját ügyfélkörömben is vannak ilyenek.

    Sajnos azt is be kell látni, hogy a vezetőnek felelőssége van abban, ahogy a saját emberei jelenleg működnek, amilyen szervezeti kultúra kialakult. Ha ezt tapasztalod a saját területeden, akkor Neked is. Persze nem csak Neked, a szocializációnak is, természetesen.

    2. A világ számos részén, nagyvállalati és kisvállalati körben is egyértelműen bizonyították a tapasztalatok, hogy termelővállalatoknál is át lehet állni ilyen működésre. Ők nem hisznek abban, hogy káros lenne, ha a sori dolgozó gondolkodik. Persze abban sem, hogy az előírásokat ne kellene szigorúan betartani. Ha érdekel, szívesen ajánlok könyvet, ahol erről bővebben olvashatsz.

    3. Egyetértek szó szerint.

    4. Valóban, ha az embereknek megélhetési gondjai vannak, arra nem nagyon lehet építeni. Ott lehet motivációról igazán beszélni, ahol nem azon aggódik a dolgozó, hogy be tudja-e fizetni a csekkeket.

    Üdv

    Tamás

    VálaszTörlés