2015. március 12., csütörtök

Lehet-e tanulni mobiltelefonnal?

Amikor egy-egy új eszköz megjelenik az oktatástechnológia piacán, rögtön jönnek a huhogó hangok: ezzel így nem lehet, úgy nem lehet tanítani. Ahonnan ez a szél fúj, ott készpénznek veszik, hogy a megszokott eszközökkel viszont lehet. Dacára a sok kudarcnak, amit a hagyományos eszközökkel elértek: fokozatosan romlanak a PISA eredmények, a munkáltatók küzdenek a megfelelően kvalifikált új kollégák felvételével, vagy hogy a saját vezetőképzési portámon is sepregessek: a gazdaságban és a közszférában nem veri az eget a vezetési színvonal. Nem csak az a kérdés tehát, hogy egy új eszközzel lehet-e tanítani, hanem az is, hogy a régi mennyire volt sikeres.


Lehet-e tanítani formális, iskolarendszerű oktatással?

Lehet: tudok olvasni, írni (ráadásul egész helyesen), használom az alapműveleteket és a százalékszámítást, ismerek jó sok népdalt és mozgalmi indulót. Angolul egész jól megtanultam a tagozatos osztályban, amire építve később nyelvtanfolyami tanulás után felvételizhettem. A főiskolán az anyanyelvi lektoroktól ellestem sok tanítás-módszertani eszközt, és a nyelvet is egész sokat gyakorolhattuk.

Nem lehet: bár sose buktam meg, szerintem legfeljebb 1 százalékát tudnám felidézni az iskolaéveim során átvett tananyagnak, vagy annyit se. A közismereti tárgyakból szinte semmire nem emlékszem: fizikából egy-két képlet talán még megvan (bár 9 pontot értem el a felsőoktatási felvételin a 15-ből), kémiából a H2O-n kívül más nem nagyon, reakcióegyenletből egy sincs meg, biológián azt se tudom, miről volt szó, a himnuszon és a szózaton kívül más versre nem emlékszem, egyetlen költőnek se tudom az életrajzát, a történelmi ismereteim pedig szégyenletesek. Matekból, pedig még felvételiztem is belőle, mindössze a fent felsorolt tudományt vagyok képes használni. Mondjuk földrajzból szerintem megütöm egy nyolcadikos szintjét, de gyanítom az inkább azzal függ össze, hogy szeretek utazni. A főiskolai pszichológia, neveléstudomány, szociológia, és egyéb kapcsolódó tárgyakból semmire nem emlékszem, és értelmét sem találtam a kurzusoknak, se akkor, se később. Félreértés ne essék, ezekre nem vagyok büszke, csak megállapítom.

Lehet-e tanulni könyvekből?

Lehet: az elmúlt évek során elolvastam vagy 150 szakkönyvet, és alapvetően ezekből építkeztem a szakmai és vállalkozói munkám során. Mellette olvastam szépirodalmat is a lektorom ajánlásával, és mind nagy hatással volt rám emberileg.

Nem lehet: lásd a temérdek tankönyvet, kötelező olvasmányt, amiből nem maradt meg szinte semmi.

Lehet-e tanítani tréninggel?

Lehet: tapasztalhatjuk az ügyfélkiszolgálás, az értékesítés és a vezetés színvonalán egy csomó cégnél.

Nem lehet: tapasztalhatjuk az ügyfélkiszolgálás, az értékesítés és a vezetés színvonalán egy csomó cégnél.

Lehet-e tanulni mobiltelefonnal vagy más on-line eszközzel?

Lehet: álljon itt néhány példa, amit a közelmúltban tanultam mobiltelefonnal/tablettel, a teljesség igénye nélkül. Photoshop használat alapjai a YouTube-ról, mindenféle szakkifejezések jelentése a Wikipedián, napjaink globális véleményvezéreinek aktuális gondolatai a TED-en, újonnan megjelent szakkönyvekről értesülés és azok beszerzése, a gyermekeink töménytelen mennyiségű kérdésének megválaszolásához szükséges információk: pl.: a számszeríj és a kopja lerajzolása, Szent Mihály élettörténete, kétféle közismert, Szent Mártonhoz kapcsolódó legenda tartalma, a naprendszer bolygói és jellemzőik, a legkülönfélébb természeti jelenségek és fizikai törvényszerűségek magyarázata, kevésbé ismert állatok külleme és tulajdonságai, stb.

Nem lehet: ha az on-line tanuláshoz használt tananyag (e-learning vagy m-learning tartalom) egyszerűen csak egy tankönyv elektronikus változata, akkor nem sokkal lesz hatékonyabb a tanulás vele, mintha a könyvet olvasnánk el. Ha nem foglalkozunk a gyakorlatba építéssel és a személyre szabással, ugyanolyan alacsony lesz az eredményessége.


Nem az eszközön múlik tehát önmagában, hogy lehet-e vele tanulni vagy tanítani, hanem azon, hogy mit akarunk vele elsajátítani, és azon, hogy milyen oktatás-módszertani felkészültséggel történik az adott eszköz tanítási célzatú használata. Amikor tavaly ilyenkor meghallottam, hogy mobil alkalmazást kellene fejlesztenünk vezetőfejlesztési célból, elég bizarr ötletnek tartottam a dolgot. Most, hogy a csapatunk egy évet beletett a munkába, tisztán látom, hogy ugyanúgy eredményes lehet a mobil tanulás, mint egy jól megtervezett és kivitelezett személyes képzési folyamat, de a formátum miatt a célok és az alkalmazási terület eltérőek. A mobilsága (akkor és ott használja, amikor akarja, vagy amikor épp szüksége van rá) és "bit sized learning" jellege (kis falatokban történő tanulás) egyértelmű előnyöket jelent. Nem helyettesíti viszont, hanem kiegészíti a fejlesztési eszközök meglévő portfólióját. Mi lesz a vállalati tréningekkel? Lesz rájuk a jövőben is szükség? Az on-line képzésben utazó Udemy vezérigazgatója szerint nem csupán fennmaradnak, hanem még több kell belőlük! Bár ez nem jelenti, hogy nem kell őket eredményesebbé tenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése