2014. szeptember 4., csütörtök

Milyen forrásokból szeretnek tanulni az emberek a munkahelyen?

Itt lehet beszélgetni
Idén végeztek egy Learning in the Workplace Survey, 2014 nevezetű felmérést, 1000 fős, globális mintán, ami azt volt hivatott vizsgálni, hogy milyen tanulási forrásokat tartanak fontosnak a válaszadók a munkahelyen. Az alábbiakban látható, hogy milyen arányban tartották nagyon fontosnak ("very important" vagy "essential") a felsorolt tanulási módokat:

87% Csapaton belüli tudásmegosztás
80% Internetes keresés (Google)
78% Általános beszélgetések és megbeszélések
74% Személyes és szakmai kapcsolati hálózatok, közösségek
65% Cégen kívüli blogok és newsfeed-ek
59% Cégen kívüli forrásokból származó tartalmak
52% Önkéntes tanulás cégen kívüli képzéseken
45% Céges dokumentumok
44% Céges munkatámogató eszközök
37% Belső tréningek, e-learning


A fenti számokat nézve egyértelműnek tűnik, hogy a Google kereséseket leszámítva az emberek leginkább egymástól szeretnének tanulni: a saját csapatuk tagjaitól, más kollégáktól, illetve a kapcsolatrendszerük tagjaitól. Ezt követik a külső szakértők által létrehozott tartalmak, melyeket első sorban a saját maguk által megválasztott helyen és időben szeretnék a válaszadók fogyasztani. Legkevésbé tartják hasznosnak a cégen belüli tanulási forrásokat.

Mi a tanulság? Ha mindez igaz, akkor két dologra érdemes a munkatársak fejlesztésével foglalkozó HR-es kollégáknak fókuszálni:

1. Időt és teret adni a munkatársak közötti tapasztalatcserének, információmegosztásnak, formális és informális beszélgetéseknek, illetve támogatni a szakmai közösségek kialakulását. (Ez nagyon magától értetődőnek hangzik, de kíváncsi vagyok, idejének hány százalékát tölti egy átlagos fejlesztési szakértő ilyen tevékenységekkel.)

2. Lehetőséget biztosítani arra, hogy a kollégák az érdeklődésüknek megfelelő, és persze a céges célokkal összeegyeztethető tartalmakhoz férhessenek hozzá, akár online, akár személyes képzések formájában.

7 megjegyzés:

  1. Az én tapasztalatom is ez, de a meggyőződésem már nem. Ez az arány ugyanis azt is bizonyítja, hogy a munkahelyi képzéseket a hr nem tudja "eladni", megszerettetni és kellően hasznossá tenni. És az is csípi nagyon a szemem, hogy a belsős tréningek és az eLearning egyben van a listán. Arról nem is beszélve, hogy saját szakmai sikereimet jórészt blended megoldásokkal értem el. Továbbá erős kétségeim vannak arról, hogy a felmért minta átfogó-e? Milyen iparágakban mérték? Irodai munka végzők között vagy volt benne "terepen" dolgozó ember is? Az első kérdésre a válasz: a cégek döntő többségénél semennyit! :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem ebben a statisztikában elveszik az emberek sokszínüsége. Egy ilyen összesített eredmény azt mutatja meg csupán, hogy olyan emberből több van (vagy több volt a felmért mintában), aki xy módon szeret tanulni. Nagyon óvatosnak kell lenni ilyenkor a következtetésekkel...

    VálaszTörlés
  3. Persze, egyszer Bőgel tanár úr mondta, hogy az állatoknak átlagosan három lábuk van :-) De szerintem azért annak van jelentősége, hogy mondjuk 10-ből 9 ember ugyanazt válaszolja egy kérdésre, mondjuk, hogy szeretik a mákos tésztát, akkor ha azt főzünk ebédre, akkor esélyes, hogy megeszik. Nyílván az emberek közötti kulturális, iskolázottsági, neveltetési, szakmai, iparági, stb. stb. különbségek miatt nem lehet tutira menni semmilyen témában, így mondjuk Türkmenisztánban speciel lehet, hogy pont nem fogják megenni a mákos tésztát… :-)

    VálaszTörlés
  4. Sőt, szerintem az önbevallásos kérdőívek mindegyikével alapvetően az a gond, hogy egyáltalán nem biztos, hogy valóban úgy is tanul az illető, ahogy gondolja, hogy szeret tanulni. De egyetértek, mindig vigyázni kell az eredmények értelmezésével és általánosításával. Én is úgy fogalmaztam a postban, hogy "ha ez igaz…"

    VálaszTörlés
  5. Ehhez a felméréshez és a témához kapcsolódva írtam le a gondolataimat október végén itt: http://wp.me/p3NGGb-f8
    Olyan módszerek nyertek a felmérésben, amik nem tölcsérrel próbálják a fejekbe tölteni az ismereteket, hanem aktív részvételt, keresést, kutatást, másokkal való együttműködést követelnek a tudásra vágyótól. Lehet, hogy pont ez a kulcs...

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, nagyon jó a hivatkozott írásod! Üdv, Tamás

    VálaszTörlés
  7. Ha megfigyelem hogy tanulok, a válasz egyértelműnek tűnik. Olyat nem tapasztaltam még, hogy belső motiváció nélkül, belső ráfordítás nélkül valamit megtanultam volna. Az izgalmas kérdés számomra az, hogy vajon olyan mértékben van -e szükségem egy tanulnivalóban a játékra, amennyire nincs belső motiváltságom magamtól nekilátni?

    Számomra az alábbi TED előadás volt nagyon elgondolkodtató:
    http://www.ted.com/talks/alison_gopnik_what_do_babies_think

    VálaszTörlés