2012. február 6., hétfő

A szakadék szélén mutatkozik meg a vezetők valós jelleme

A Tudatos Vezetés blogon többnyire az építkezés, a fejlesztés, a javítás lehetőségeiről értekezünk, a vezetés perspektívájából. Most két hazai esettanulmányt szeretnék megosztani olyan vállalati helyzetekről, ahol a tulajdonosok nem tartották fenntarthatónak üzleti szempontból az akkori helyzetet, és döntöttek a tevékenység befejezéséről. Két alapvetően eltérő megközelítést illusztrálnak a leírások. Az egyikben a vállalat tervszerűen, becsületesen, a jövőre és az érintettekre gondolva fokozatosan számolták fel cégüket, a másikban elvezették a tele buszt a szakadék szélére, folyamatosan nyugtatgatták az utasokat, hogy minden rendben van, aztán kiszálltak és útjára engedték a lejtőn álló járművet.


Az első történet 2004-ben játszódik. Egy vidéki városban a 100 éves múltra visszatekintő, fogyasztási cikkeket termelő, 15 évvel korábban egy nemzetközi cég által megvásárolt gyár bezárásáról döntött a tulajdonos. A város közepén található, nem bővíthető gyár elvesztette versenyképességét, amikor az EU csatlakozás okán sokkal egyszerűbbé vált a termékek mozgatása országok között. Rettentő fájó döntés volt ez a városnak, a dolgozóknak és családjaiknak. Elképzelhetetlen volt, hogy a város mintacége, egyik legnépszerűbb és legjobban fizető munkáltatója ezt az alapvetően kiválóan teljesítő termelőegységet bezárja. De szélesebb (tulajdonosi) perspektívából nem tartották fenntarthatónak a működtetést. A cég a törvényeket betartva járt el a szakszervezettel és üzemi tanáccsal, sikerült megállapodniuk a folyamatban. Fél évvel a bezárás előtt elkezdték a dolgozókkal kommunikálni a helyzetet. Az amúgy sem szűkmarkú kollektív szerződésnél a dolgozók számára kedvezőbb feltételekkel történt a végkielégítés, a hátralévő fél évben maradási bónuszt kapott, aki végigdolgozta az időszakot, de azt is elengedték teljes végkielégítéssel, aki közben talált magának munkát. A továbblépéshez karrierváltási segítséget kaptak a munkatársak, nem csak üres szlogenek formájában, hanem szakértők bevonásával és jelentős szolgáltatási tartalom biztosításával. A városról sem feledkeztek el. A terület hasznosításáról a város vezetésével megállapodtak. Később szakmai díjat is kapott a volt gyárterületen megvalósult ingatlanfejlesztés. Párhuzamosan zajlott egy kereskedelem- és disztribúciófejlesztési program a cégnél, ami a dolgozók egy (kisebb) részét át tudta venni. Tartozások nem maradtak a gyár után.

Ahogy a napokban láttuk, a MALÉV esetében teljesen más forgatókönyv valósult meg. Akik közel vannak a vállalathoz (és mások is), gyanúm szerint sok-sok éve tudják, hogy a vállalat üzleti szempontból fenntarthatatlan. Persze lehet nagy szavakat hangoztatni a nemzeti légitársasággal kapcsolatban, meg stratégiai jelentőségűnek nyilvánítani, de ettől még nem lesz üzletileg fenntartható. Egy darabig lehet a feneketlen dézsába önteni a pénzt, ez kétségtelen. Aztán egy napon a verbálisan erős, üzletileg annál felkészületlenebb és tudatlanabb tulajdonos egyszer csak lekapcsolja a gépszívet, semmiféle előkészítés nem történik, az érintettek (dolgozók, vevők, szállítók, partnerek, stb.) irányában marginális méretű csak a kármérséklés, aztán magára hagyja az égő házat, tartozásokkal minden elképzelhető relációban. Kin és mikor fogja behajtani több tízezer (százezer?) ügyfél a kifizetett de le nem szolgáltatott repülőjegy költségeket? Egy nagy banknak még talán van valami mozgástere a biztosítékok miatt, de egy-egy vevő nem sok eséllyel pályázik az elveszett pénzére. Pereljen? Nevetséges. Több az időbeli és az ügyvédi költség ráfordítás. És a kommunikáció: pár órával a bejelentés előtt az ügyfélszolgálat még mindig azzal hitegette az utasokat, hogy menjenek a reptérre, nem fognak leállni.

A mai bejegyzés alapvetően nem a fenti multicég egekbe magasztalásáról szól, és nem is a döglött repülő oroszlánba kíván még egyet belerúgni. Egyszerűen arra szeretném felhívni a figyelmet a két esetleírással, hogy a vezetők jelleme és szándéka milyen eltérően tud megnyilvánulni a legrosszabb időkben.

6 megjegyzés:

  1. Aha. És mi köze van a TULAJDONOSOK eltérő jellemének a VEZETŐK valós jelleméhez? Mert a MALÉV VEZETŐINEK jellemét egyáltalán nem minősíti az állami TULAJDONOS képviselőinek arcátlansága. Vagy?

    VálaszTörlés
  2. Bárki jellemét minősíti (személyes) véleményem szerint, aki tulajdonos képviselőjeként vagy döntéshozó felső vezetőként szerepet és felelősséget vállalt egy ilyen a folyamatért.

    VálaszTörlés
  3. az első eset konkrétan melyik cég volt?

    VálaszTörlés
  4. Elnézést, Barna, azért írtam anoním módon, mert nincs felhatalmazásom a cégtől a megnevezésre.

    Üdv

    Tamás

    VálaszTörlés
  5. Szerencs a város? :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.