2011. október 3., hétfő

Létezik értelmes és érthető vállalati értékrend

Google: "A komolysághoz nem kell öltöny"

Minden vezetéssel foglalkozó szakkönyvben, képzési anyagban hangsúlyozzák, milyen alapvető fontossággal bír, hogy a szervezetek vagy szervezeti egységek tagjai fel tudjanak sorakozni egy közös jövőkép és küldetésnyilatkozat mellé, valamint egységes értékrend vezérelje munkahelyi működésüket. Nagyjából három kategóriát figyeltem meg az általam ismert vállalatok között abban a tekintetben, hogy miként viszonyulnak ezekhez az iránymutatásokhoz.

Az első, népes kategória azoké, akik nem terhelik magukat efféle mondatok megalkotásával. A második, ugyancsak jellemző csoport azoké a többnyire nemzetközi/multinacionális cégeké, akik rendelkeznek minden elemmel a felsoroltakból, csak egyetlen munkatársuk sem képes megjegyezni, megfogalmazni, sőt, akár megérteni a jövőképet vagy küldetésnyilatkozatot. Nem is beszélve arról, hogy a vállalat egyébként értelmesnek hangzó főbb értékei miképpen testesülnek meg a napi viselkedés szintjén. Például legfőbb értékünk az ember, de közben nem kezeljük felnőttként, vagy nem bánunk velük megfelelő tisztelettel. Vagy mindent a vevőért, mindaddig, amíg pont azt akarja, amit, amikor, ahogy és amennyiért mi szeretnénk neki eladni.

A harmadik kategória szereplőivel ritkábban találkozik az ember. Tényleg nehéz inspiráló, nem közhelyszerű módon megfogalmazni, mi végett is létezik e földön egy parafa dugó üzem. Az viszont már nagyobb eséllyel fejezhető ki értelmesen és érthetően, hogy milyen alapértékek mentén végezzük tevékenységünket. Ez viszont sikamlós terep: ha tetteink nem igazolják az értékrendet, azonnal hiteltelenné válik az egész.

A Google cég értékrendjét a „Tíz dolog, amiről meg vagyunk győződve” c. dokumentumban összegzi. Mivel sokan használjuk az oldalt, legalábbis felhasználói szemszögből meg tudjuk ítélni, mennyire tartják magukat ezekhez. Szerintem elég jól:

1. A felhasználó az első, minden ezután következik (Tényleg egyszerű, egyértelmű keresőoldal, pedig telerakhatnák hirdetésekkel. A keresési eredményt nem lehet megvenni, külön helyezik el és jelölik meg a szponzorált tartalmakat.)

2. A legjobb, ha csak egy dolgot csinálunk, de azt tényleg nagyon jól (Ez pedig a keresés. A diverzifikációt ezen belül értelmezik leginkább. Bár nekem úgy tűnik, hogy egyes termékekkel kilépnek ebből a körből, megveszik a Motorolát, stb.)

3. A gyors jobb, mint a lassú (Valóban egyre relevánsabbak a találatok, és pillanatok alatt produkálják.)

4. Az interneten működik a demokrácia (200 rangsorolási tényezőjük van. Ezek közül a PageRank azt vizsgálja, mely weboldalakra „szavaznak” más holnapok, mint hasznos információforrás.)

5. Nem csak az asztal mellett lehet szükségünk információkra (Azt gondolom, hogy az Androidos mobilok sikere kellő bizonyítékul szolgál ez irányú aktivitásukra.)

6. Becsületes úton is lehet pénzt keresni (csak a kereséshez releváns hirdetések jelennek meg, nincsenek felugró/agresszív hirdetések, egyértelműen megjelölik a szponzorált tartalmat)

7. Mindig van újabb információ (Nem állnak meg a kereshető tartalmak bővítésében.)

8. Az információ iránti igény nem ismer határokat (a keresések fele USÁ-n kívüli, 110 nyelven kereshetünk)

9. A komolysághoz nem kell öltöny (Na, ez kifejezetten szimpatikus, úgyhogy idézem:

„A Google arra az ötletre épült, hogy a munkának kihívást kell jelentenie, a kihívásnak pedig szórakoztatónak kell lennie. Hiszünk abban, hogy nagy, kreatív ötletek sokkal könnyebben felmerülnek a megfelelő céges környezetben – és most nem csak a lávalámpákra és a gumilabdákra gondolunk. Általános sikereinkben nagy szerepet kapnak a csapatszintű eredmények és az egyéni teljesítmények felett érzett büszkeség is. Nagyon megbízunk az alkalmazottainkban, akik energikus, szenvedélyes emberek, és akiknek különböző háttere kreatív megközelítést biztosít a munkához, a játékhoz és az élethez egyaránt. Lehet, hogy a légkör egy kicsi lezser, de akár a menzán a sorban, akár a csapatértekezleten, akár az edzőteremben merülnek fel az új ötletek, elképesztő sebességgel eljutnak a megfelelő helyre, hogy a tesztelés után a gyakorlatban is megvalósítsuk őket.”)

10. A „nagyszerű” nem elég (Olyan célokat tűznek ki, amiről tudják, hogy egyelőre nem érhetik el, de minél inkább akarják, annál tovább juthatnak).


Kedves Olvasók! Ezzel a bejegyzéssel ünnepli a Tudatos Vezetés blog 1.5 éves születésnapját, ahogy Vince fiam is a közelmúltban. Megtisztelő, hogy a blog elérte a 20.000 látogatást. 11.600 egyedi érdeklődő közel 37.000 oldalt (azaz bejegyzést) tekintett meg.

1 megjegyzés:

  1. A 10.pontban szerepel ez a mondat a link végén;
    "Összességében elmondható, hogy a dolgokkal szemben érzett állandó elégedetlenségünk jelenti a hajtóerőt minden mögött, amit teszünk."

    Én ezért örülök mindig a kritikáknak, mert hogyha senki nem mondja meg, hogy mi nem tetszik, mi az ami nem jó, akkor lehetséges, hogy soha nem jövök rá...
    Ha véletlenül nem kapok kritikát, az már gyanús számomra...és addig megyek, ameddig valahogyan nem tudom meg, hogy lehetne jobb...
    Nem maximalista vagyok...a félreértések elkerülése végett, csupán féken tartom a dolgokat..(persze nem az elfogult, önző jellegű kritikát értem ezalatt..)
    Véleményem szerint, ha valakinek nincs egy őszinte kritikusa, soha nem lehet sikeres.

    Anita

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.