2011. június 17., péntek

A sikerekből is tanulhatnánk

Francesca Gino és Gary Pisano 2004-ben kezdték vizsgálni a sikerből való tanulás lehetőségeit. Az jellemző ugyanis, hogy a vezetők a kudarcok okait részletesen elemzik fejlesztési célból, de a sikeres időszakokat már kevésbé szokták hasonló analízisek követni. Esettanulmányként a Ducati motoros versenyistálló példáját tekintették át. A csapat 2003-ban indult először a MotoGP futamain, tanulóidényként tekintve az első évre. Meglepetésre kilenc futamot megnyertek, és végül összesítésben a második helyen végzett. Elkezdtek hinni benne, hogy a következő évben akár a dobogó legmagasabb fokára is felállhatnak, és egyre inkább a győzelemre összpontosítottak a tanulás helyett. A következő évet a 3. helyen zárták, amit kudarcnak éltek meg. A rengeteg egyszerre végzett módosítás miatt folyamatos motorproblémával küzdöttek. Aztán visszatértek első sikereik elemzéséhez, majd a 2005-2006-os év stabil teljesítménye után 2007-ben világbajnokok lettek.

A fenti történetet a Harvard Business Review magyar kiadásának 2011. májusi számában olvastam. A szerzők szerint a siker kudarcot okozhat. Úgy, hogy akadályozza a személyes és szervezeti tanulást a következő három, egymással összefüggő módon:

1. A sikereket hajlamos az ember a saját tudása, tehetsége, és az alkalmazott stratégiája számlájára írni, és nem a külső tényezők vagy a szerencse hatásának betudni.

2. A siker túlzottan magabiztossá tesz, és úgy véljük, hogy nem szükséges semmin sem változtatni.

3. Elmulasztjuk tehát a jó teljesítmény okainak vizsgálatát.

A cikk azt állítja, hogy az első lépés az akadályok átugrására, ha egyáltalán felismerjük létezésüket. Második lépésként pedig a siker okainak szisztematikus áttekintő megbeszélései szerepelhetnek.

Belegondolva, tényleg nem sok olyan megbeszélésre emlékszem szakmai tapasztalataim során, ahol a sikerek okait igyekeztük volna alapos vizsgálattal feltárni. Pedig valóban hasznos lenne.

2 megjegyzés:

  1. Én is így látom, hogy a siker többtényezős, tehát több egyszerre létrejövő dolog összessége. Főleg a sportnál figyelhető meg ez valóban legjobban, hiszen van olyan sportág, ahol még az időjárás sem elhanyagolható szempont. A csapatsportban is nehéz összehangolni, hogy mindenki hasonló hullámhosszon legyen a verseny alkalmával..
    Hiába tehetséges valaki, sok minden kell a sikerhez, pl. jó helyen és jó időben kell ott lennie, hogy lehetősége legyen megmutatni a tudását.. vannak meghatározó pillanatok az emberek életében, ezeket a pillanatokat először észre kell venni, majd cselekedni, és pont akkor, pont abban a pillanatban, amikor a lehetőség adódik. Mert sajnos vannak visszafordíthatatlan folyamatok, én is halasztottam el egy jó párat.. Hogy hogyan lehet észrevenni ezeket a pillanatokat? Na ez a dolog az, amit én is szeretnék már nagyon tudni..:))Volt olyan korszakom, amikor mindent megterveztem, és semmi nem a terv szerint alakult, pedig én mindent megtettem, és a fordított eset is gyakran előfordult, amikor nem terveztem be semmit és többre haladtam, mint ellenkező esetben. Tényleg, helytálló sokszor az a mondás, hogy:
    "Ne küzd túl erősen, a legjobb dolgok váratlanul történnek." Egyszer egy interjúban azt nyilatkozta Schumacher, hogy ő pontosan tudja neki mi a gyenge pontja és az erőssége,
    (az erősségét fel is sorolta vázlatokban, aminek röviden a lényege, hogy az autóját mérnöki pontossággal ismeri, ő javítgatja, fejlesztgeti.. stb) és nevetve hozzátette, hogy a gyenge pontját az életben nem fogja elmondani senkinek..:)
    A Forma 1-ben több érdekes helyzetet is tapasztaltam, például, amikor egyszer Alonso betegen, 39 fokos lázzal is győzött..
    Ennél már csak Raikkönen tetszett jobban, amikor az egyik versenyfutam kezdete előtt fél órával még aludt egy lakókocsiban és alig tudták felébreszteni a rajthoz, viszont valahogy mégis elindult, sőt.. a poén, hogy meg is nyerte azt a bajnokságot..:D

    Anita

    VálaszTörlés
  2. Vegyünk egy hétköznapi helyzetet pár évvel korábbról: az értékesítés 30%-kal nőtt. Nagyon jó. Vagy mégsem? A piaci részesedés esett... Mégis a darabszám növekedés feledteti ezt a tényt. Tehát minden jó ahogy van, nemde? Mi vagyunk a legjobbak.

    Aztán jön a válság és a darabszám visszaesik, a régi kezeletlen problémák miatt pedig a piacrészesedés tovább esik. Nem kell aggódni, ugye, hiszen válság van, senkinek sem megy jól. De majd az alacsony darabszám milyen jól jön jövőre, amikor majd pár darabbal többet adunk el, és elmondhatjuk, hogy 50%-kal többet adunk el mint az idén. Hála a régi, változatlan struktúrának és a profi csapatnak.

    Lássunk csodát, hát nem igy történik. Gyöztess csapaton ne változtass, viszhangozzák a falak.

    p

    VálaszTörlés