Friss és ropogós gondolatok a vezetésről(?)

Daniel Craig McCallum

Daniel McCallum szerint a jó vezetés alapja a fegyelmezett működés, a konkrét és részletes munkaköri leírások, gyakori és pontos visszajelzés a teljesítményről, érdemek szerinti bérezés és előléptetés, tisztán definiált szervezeti hierarchia, valamint a személyes felelősségvállalás kikényszerítése a vállalat egészében.

Vezetési filozófiája szerint megfelelően kell a felelősségeket elosztani, majd az embereket felhatalmazni a végrehajtáshoz szükséges autoritással. Olyan rendszereket kell kiépíteni, amelyek a teljesítés megvalósulásáról tájékoztatják a vezetőt, és a felmerülő problémákat azonnal korrigálhatóvá teszik. Minden dolgozó csak a közvetlen felettesétől kap utasításokat – kerülendő a vezetői szintek átugrása.

Robert Owen felismerte, milyen fontos, hogy az emberek a vállalatánál visszajelzést kapjanak munkájukkal kapcsolatban. A művezetők négy teljesítménykategória egyikébe sorolták a napi munka alapján beosztottaikat. A kategóriákhoz különböző színű táblákat rendeltek, és a táblákat a gépek mellé kifüggesztették. Így amikor Owen végigment az üzemben, és elég volt, ha a legrosszabb, fekete színnel jelölt teljesítmény esetén ránézett a táblára, majd az illetőre, és az emberek tudták, hogy változtatniuk kell. A legjobban dolgozó fehér táblások pedig büszkék lehettek munkájukra.

Daniel McCallum 1850 körül fogalmazta meg fenti gondolatait a vezetésről, Robert Owen pedig az 1820-as években alkalmazta visszajelző eszközét,. Az 1800-as évek elején és közepén a legégetőbb menedzsment problémák a következők voltak: toborzás, képzés, fegyelem és motiváció, valamint a vezetői tehetség, mint ritka madár – tudhatjuk meg Daniel Wren és Arthur Bedeian: The Evolution of Management Thought c. könyvéből.

Vajon mennyivel járnak előrébb vezetőink a 21. században? Megváltoztak azóta a rájuk váró kihívások, vagy még mindig többnyire ugyanazokkal a problémákkal küzdenek? Hasonló válaszokkal próbálkoznak, vagy bővült az eszköztár?