Érdekességek az etikus viselkedésről és döntéshozatalról a mindennapokban

„A környezettudatosság, a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a pénzügyi válság és az Enron-féle botrányok korában élünk. (…) A vezetők etikus döntéshozatalának megértése fontosabb, mint bármikor.” – vallja Benoit Monin professzor, aki a Stanford Business Magazine 2010 őszi számában osztotta meg morális viselkedéssel kapcsolatos kutatásának főbb eredményeit.

Legfontosabb megállapítása, hogy a magasztos elvek sokkal kevésbé számítanak, mint gondolnánk. Sokkal inkább az önértékelésünk befolyásolja, miként ítéljük meg saját magunk és mások cselekedeteit. Ha az önértékelésünket fenyegetve érezzük, igyekszünk azt megvédeni és kompenzálni. Saját viselkedésünket oly módon racionalizáljuk, hogy morálisabbnak értékeljük magunkat, míg másokat e tekintetben alacsonyabb szintre helyezünk. Ha viszont pozitív az énképünk, kevésbé érzünk ilyenre kényszert.

Akkor is magasabbra helyezzük magunkat etikailag, ha mások viselkedése miatt butának vagy naívnak tűnhetünk. Például ha egy kolléga levág egy-két kanyart és sikeresebbnek bizonyul nálunk, míg mi minden szabályt betartunk, hajlamosak vagyunk etikátlannak bélyegezni a kollégát és magunkat magasabb morális szintre emelve igazolni alacsonyabb teljesítményünket. Ahelyett, hogy az emberek bénának tartanák magukat, mert nekik nem jutott eszükbe egy szabályokat áthágó eredményes megoldás, inkább választják a morális „szentté válást”.

Az emberek gyakran elítélik a „morális lázadókat” is, akik etikusan járnak el, visszautasítva a megkérdőjelezhető eddigi bevált gyakorlatot. Az ő magasabb morális szintjük implicit módon a többieket alacsonyabb etikai alapra helyezi.

Korábbi, Dale Millerrel végzett kutatásukban pedig azt találták, hogy ha valaki jót tett, úgy érzi, hogy most már „jogosult” rosszat is cselekedni. Például aki fekete vagy női alkalmazottat vett fel egy kiválasztási folyamatban, a következő kiválasztásnál hajlamosabb volt fehér férfi jelentkezőket preferálni.

Monin úgy véli, hogy a morális pszichológiának vannak tanulságai az üzleti világ számára:

• A vezetők bölcsebben tudnak kiválasztási és felmondási döntéseket hozni, ha tudatában vannak annak, hogy saját önértékelésük hogyan befolyásolja gondolkodásukat.
• A „zöld” kezdeményezéseket indító vállalatoknak vigyázniuk kell arra, hogy nehogy ezzel felmentsék magukat más társadalmi felelősségvállalást igénylő kérdésekben.
• A vezetők számíthatnak arra, hogy az etikus viselkedésükkel kiemelkedő munkatársakat elutasíthatják társaik.

Csak egy személyes tapasztalat a fentiekhez: számos alkalommal tapasztaltam én is, hogy a versenyben alulmaradtak „erkölcsi győztesnek” titulálják magukat. Szerintem ez az egyik fenti jelenség megnyilvánulása. Vagy győztünk, vagy vesztettünk. Vagy etikusan jártunk el, vagy nem. Két külön dolog. Etikusan szép győzni, és azt is el kell tudni fogadni, hogy alkalmanként alulmaradunk. Az etikusság nem verseny, így annak győztese se lehet.