A bennem élő vezető

Kedves Olvasóim! Felkértem vendégbloggernek Bognár Nándort, fogadják szeretettel alábbi írását! Nándor szupervízor, tréner és coach; kollégájával, Martin Hajdu Györggyel együtt indították a Bennem Élő Vezető kezdeményezést.

Létezik olyan, hogy vezetőnek születik valaki? Válaszunk akár igen, akár nem, mindannyian őrzünk emlékeket olyan ismerősökről, akik számára egyszerűbb vállalni a vezetői feladatot, mert a környezetük könnyebben elfogadja irányításukat. De mi van a többséggel? Akik nem „született” vezetők, mégis a helyzet, a szervezet, de legtöbbször saját ambíciójuk arra készteti őket, hogy vállalják a vezetői szerepet. Mit tehetnek ők? Miként képesek olyan vezetőkké válni, akik nem csak eredményesek feladataik ellátásában, de közben még jól is érzik magukat saját bőrükben?

Sokan sokféle módon írják le, mit és hogyan kell tennie egy sikeres vezetőnek – a vezetőnek általában. De mit tegyen az, akik úgy gondolja, nem képes alkalmazni a frappánsnak tűnő menedzsment módszereket? Aki úgy érzi, hogy ehhez ki kellene bújnia saját bőréből.

Számukra nem marad más, minthogy megkeressék saját vezetői működési módjukat, hogy miként tudják erősségeiket, gyengeségeiket, habitusukat, attitűdjüket a vezetői feladat irányába állítani - végső soron megkeresni a bennük élő vezetőt. Azt a belülről jövő magatartásformát, ami az önmotiváció energizáló hatására, a megvédendő saját értékekre és a személyes tehetségre épül. Azt a vezetői létformát, ami természetes, magabiztos és stresszmentes működést biztosít.

Ahhoz, hogy képesek legyünk kapcsolatba kerülni a bennünk élő vezetővel, sok akadályt kell leküzdenünk: félelmeinket, hiedelmeinket, önmagunkat korlátozó belső mondatainkat.

• Gyakori félelmek például: „Elfogadnak-e a munkatársaim?” „Komolyan vesznek-e az ügyfelek fiatal korom ellenére?” „Mi lesz, ha hozzászólásom nem sikerül olyan frappánsra, mint másoké?”

• Saját hiedelmeink szövevényén gyakran át sem látunk: „Nem bízhatok a munkatársaimban.” „Addig nem mehetek haza, amíg nincs minden rendben.” „Főnökként nem mutathatom meg az érzelmeimet.”

• Önkorlátozó mondataink gyakran olyan tudattalanul követett életstratégiát táplálnak, amit csak későn vagy soha nem ismerünk fel: „Nem vagyok elég jó.” „Mindig sikeresnek kell lennem!” „Nem állhatok le, mindig tennem kell valamit.” vagy éppen ellenkezőleg „Nem törekedhetem többre, mint a többiek.”

Sokat jelenthet, ha képesek vagyunk mindezeket a belső korlátokat tudatosítani önmagunkban. Gyakran segíthet ebben egy személyes visszajelzés, mélyebb beszélgetés, vagy akár egy olyan vezetőfejlesztő folyamat, mint a szupervízió vagy a coaching egyéni vagy csoportos formája. Ha képesek vagyunk eljutni erre az önismereti pontra, és rálátunk lehetőségeinkre és korlátainkra, közel kerülünk ahhoz a célhoz, hogy saját magunkra szabhassuk vezetői működésünket.

A bennünk élő vezető feltárásának legkézenfekvőbb módja, ha saját tapasztalatainkból tanulunk. Általában pazarlóan bánunk tapasztalatainkkal. Nem adunk lehetőséget magunknak, hogy megálljunk és megfigyeljük, hogy mi is történik a környezetünkben és önmagunkban. Valaki akkor képes változni, ha meg tudja figyelni saját működését, egyfajta külső szempontból és ítéletektől mentesen képes magára nézni, elfogadva azt, hogy olyan amilyen, és minden úgy van, ahogy van. Igazán ekkor tud fejlődési irányokat egyértelműen kijelölni és energiát mozgósítani azok eléréséhez.

Amikor ezek a feltételek együttállnak, akkor indulhat el saját fejlődési útján. Kialakíthatja magát olyannak, amilyen igazán önmaga legbelül. Vállalhatja, hogy más, mint a „Tökéletes Vezető”. Pontosabban, úgy tökéletes, amilyen önmaga: erősségeivel és gyengeségeivel. Lehet távolságtartó, barátkozós, csendes szavú, dinamikus, elemző, csapongó, lelkes, melankolikus… Lehet bármilyen, ha vezetői működése illeszkedik saját egyéniségéhez. Természetesen éppen az önelfogadás ereje biztosítja, hogy azonosítani tud magában olyan fejlesztendő területeket, amelyekre oda kell figyelnie.

Az önazonos vezető hitelesen képviseli önmagát. Vezetői erőnlétét nem pusztítja a megfelelési kényszer terhe. Energiáját belülről meríti folyamatosan újratöltődő erőforrásokból. Letisztult látásmódjával sokkal tudatosabban képes megbirkózni az állandóan változó üzleti élet mindennapjaival.