Hol vannak az innovatív ötletek?

Hát a munkatársak fejében. De hogyan lehet onnan előcsalogatni? Az egyik válasz: innovatív közösségek szervezésével. JC Spender és Bruce Strong erről ír az MIT Sloan Management Review és a Wall Street Journal, Executive Adviser című közös kiadványában, 2010 augusztusában.

Ne misztifikáljuk túl az innovációt, vallják a szerzők – a jó ötletek ritkán származnak kutatólaboratóriumok füstölgő kémcsöveiből vagy a felsővezetők izolált irodáiból. Sokkal inkább a frontvonalban harcoló munkatársaktól. Vannak olyan vállalatok, akik a folyamatos megújulást képesek voltak napi tevékenységük részévé tenni, és így az emberekben meglévő kreatív energiát és meglátásokat igába fogni.

Minden cég kicsit másképp hozott létre innovatív közösségeket, de általában a felső vezetés vetette el a magot azzal, hogy igényt formált valamilyen új termékre, piacra vagy működési folyamatra. Ezek a közösségek általában olyan témákkal foglalkoztak, amelyek túl nagyok, túl költségesek, és túl kockázatosak lettek volna, ha maguk az üzleti egységek kezdtek volna el velük foglalkozni. Így viszont minimális extra költségbe kerültek, hiszen nem volt szükség külső szakértők bevonására. Az innovatív közösségek szervezése jó lehetőség arra, hogy az embereink meglévő tudását új formában és más céllal hasznosítsa.

Hogyan hozzunk létre ilyen közösségeket? Általában a folyamat egy személyes találkozóval indul a vállalat központjában, akár 30-40 ember részvételével, akik csoportokban kezdenek el dolgozni különféle témákon. Később a kapcsolattartás virtuális formában folytatódik. A legfontosabb, hogy a vezetés biztosítson erre dedikált időt a résztvevők számára. A témákat a felső vezetés adja. A közösség tagjai minél szélesebb merítésből érkezzenek: különböző földrajzi helyről, szervezeti hierarchiai szintről és funkcionális területről. Ez egyrészt biztosítja a nézőpontok sokszínűségét, másrészt megkönnyíti az újítások elfogadását a későbbiekben. A Best Buy Co. például többnyire női dolgozókat hozott össze az igazgatói szinttől a pénztárosig, amikor arra keresték a választ, hogy miként tudnák az üzleteket vonzóbbá tenni a női vásárlók számára.

Fontos, hogy a közösségektől származó ötletek eljussanak a legfelső vezetéshez, hiszen izoláltan, támogatás hiányában nem lehetnek eredményesek. A hatalmi viszonyok eltérése miatt azonban óvatosnak kell lenni, mert csak akkor fogják nyíltan elmondani az emberek a véleményüket, ha nem érik őket ezért retorziók. Arra is figyelni kell, hogy a közösségek ne veszítsék el a fókuszt, és ne terelődjenek el haszontalan ábrándozások irányába.

A munkatársakat nem lehet arra kényszeríteni, hogy megosszák a gondolataikat és ötleteiket. A részvételnek önkéntesnek kell lennie – azok csatlakozzanak, akiknek van kedvük dolgozni a témákon.

Magukon az ötleteken kívül más haszna is van az innovációs közösségeknek. Csökkenteni tudja a fejlesztési költségeket, és növelni az elkötelezettséget, hiszen az emberek úgy érzik, hogy meghallgatják a véleményüket. Arról se feledkezzünk meg, hogy a csoportokban való részvétel kiváló tanulási lehetőség a bennük dolgozó munkatársaknak. A közösségek csak akkor tudnak fennmaradni, ha értékelhető eredményeket produkálnak. Különben a felsővezetők elvesztik érdeklődésüket és megvonják támogatásukat.