Nem, nem a régi sportállásokról szeretnék írni, melynek keretei közt a főállású sportolók nem csináltak semmit egy gyárban. Inkább arról, hogy a vezetés kutatói régóta vizsgálják, hogy egyesek miért képesek hosszú távon magas teljesítményre a külső nyomás és a gyors változások ellenére.
Jim Loehr és Tony Schwarz 2001-es, The Making of a Corporate Athlete című Harvard Business Review-beli cikke szerint többnyire nyaktól felfelé keresték a fenti kérdésre a választ. Loehr viszont más megközelítést alkalmazott: már 1988-ban arról írt könyvet, hogy miként lehet az élsportban szerzett tapasztalatokat átültetni a munka világába.
Az ideális teljesítmény állapotának eléréséhez arra van szükség, hogy megfelelő váltakozásban következzenek az intenzív energiafelhasználási (stress) időszakok és az energia újratöltésének időszakai (recovery). Ezt a váltakozást oszcillációnak nevezték el. Természetesen egy üzleti vezető úgy is lehet sikeres, ha iszik, dohányzik, túlsúlyos, alacsony az érzelmi érzékenysége vagy nincs semmilyen magasabb rendű célja a munkában, de teljes potenciáljukat nem tudják így kihasználni, és hosszú távon mindenképp megfizetik az árát a munkahelyen vagy a családi életükben.
A teljesítménypiramis bázisa a fizikai szint. A megfelelő étkezési, alvási és testmozgási szokások lehetővé teszik a mentális és érzelmi feltöltődést, valamint erősítik a kitartást.
Erre épül az érzelmi szint, a pozitív belső klíma, ami megalapozza a csúcsteljesítményt. Nem nehéz belátni, hogy a negatív érzelmek energiát vonnak el.
A harmadik szint a szellemi kapacitás, ami a fizikai és érzelmi energiát az adott feladatra fókuszálja. A figyelem összpontosítását és az elme kiürítésének képességét egyaránt el kell sajátítani. (Próbáljunk csak meg 1 percig nem gondolni a kék elefántra, vagy egyáltalán semmire!)
A piramis tetején a spirituális kapacitás található, ami így ijesztőnek hangozhat, de tulajdonképpen arról szól, hogy vannak a pénzkeresetnél és a nagyobb vállalati autónál magasztosabb célok, melyek motivációt, eltökéltséget és kitartást adnak.
Mindezek egysége, a megfelelő szokások és rítusok kialakítása, kombinálva a stresszes és a feltöltődési időszakokat, az élsporthoz hasonlóan magas szintű teljesítést ígér. Olyan cégek küldik efféle tanfolyamra vezetőiket és munkatársaikat, mint a Pepsico, a GSK, a Dell vagy a P&G. Biztos vagyok benne, hogy hozzák is az eredményeket. És a meglepetés: már itthon is hallottam rá példát, ez adta a cikk apropóját!
Csak csendben jegyzem meg, hogy mindezekért az információkért nem szükséges Harvard Business Review-t olvasni vagy tanfolyamra menni. Házi barkácsolásként is megoldható: ugyanezek a tanácsok benne vannak a Kiskegyedben és társaiban, tanfolyam helyett meg ott van az akaraterő.
Ha valakit érdekel az eredeti cikk, ami sokkal érdekesebb, mint ez: http://hbr.org/hbr-main/resources/pdfs/comm/philips/corporate-athlete.pdf
Ha valakit érdekel az eredeti cikk, ami sokkal érdekesebb, mint ez: http://hbr.org/hbr-main/resources/pdfs/comm/philips/corporate-athlete.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.