2010. szeptember 13., hétfő

Akkor most hatalmas változások zajlanak vagy sem?


Szinte már közhely, hogy „csak a változás állandó” és hogy folyamatosan hatalmas változások közepette kell manapság egy vezetőnek lavírozni. Ki más, ha nem Henry Mintzberg vitatja ezt Managing (2009) című könyvében. Szerinte inkább arról van szó, hogy azt vesszük csak észre, ami változik, míg a dolgok többsége nem. Ruhánkat még mindig a régi gombolási technológiával gomboljuk be, és továbbra is négyütemű belső égésű motorok működnek autóinkban. Felteszi a kérdést: vajon másképp telik egy értékesítési vezető vagy egy főnővér napja most, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt? Igen, az informatika és a gazdasági élet jelentősen változott, de igaz ez a vezetésre is? Szerinte ugyan a vezetők más kérdésekkel foglalkoznak, de maga a munka nem változott. Ha nem hisszük, nézzünk meg egy régi jó vezetéssel kapcsolatos oktatófilmet.

Hajlamos vagyok egyetérteni Mintzberggel. Lehet, hogy a hangsúlyok változnak, divatok jönnek-mennek, de nagyjából ugyanazokat tanácsolják a több évtizedes vezetési szakkönyvek, mint a vadonatújak. Vagy legalábbis igen nagy az átfedés. Az általunk vezetettek alapvető emberi tulajdonságai nem változnak meg pár tíz év alatt.

Persze tekinthetünk erre a kérdésre másképp is. Kétségtelen, hogy pont a technológia és a gazdaság változásai következtében a vállalatoknak a fennmaradás érdekében gyakrabban kellhet változtatgatni a stratégián és a működésen. Ebben az esetben viszont nem árt, ha a vezető érti a változás természetét és van ötlete arra, hogy miként tudja az emberekben természetesen jelen lévő averziót és ellenállást leküzdeni.

Ken Blanchard és társai Vezetés magasabb szinten (2010) című munkájukban felsorolnak tizenöt előrelátható okát a változás kudarcának. Ebből azt mondják, hogy ha az első hármat megértjük és legyőzzük, jó úton leszünk a siker felé:

1. „A változásvezetésért felelős személy úgy gondolja, hogy a változás bejelentése egyet jelent a változás megvalósításával.”

2. „Nem foglalkozik az emberek változással kapcsolatos aggályaival, és nem oszlatja el azokat.”

3. „Azokat, akiknek változtatniuk kell, nem vonják be a változás tervezésébe.”

Ha illusztrálni szeretnénk mindezeket egy esettanulmánnyal, bökjünk rá egy tetszőleges országos szintű reformra, változtatási kezdeményezésre az utóbbi 20 évből…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.