Fedezd fel vezetői vakfoltjaidat!

A vezetők túl gyakran viselkednek úgy, hogy aláássák csapatuk és szervezetük sikerét, állítja Loretta Malandro a Business Week internetes kiadásában 2009. szeptemberében. Ezen annyira nem lepődünk meg, hiszen a vezetői viselkedés alapvetően meghatározza a szervezet eredményességét. Malandro a megoldást a vakfoltok felismerésében és leküzdésében látja.

Az egyik leggyakoribb példa, az az ösztön, hogy saját maguk akarják megoldani a dolgokat. Erősnek és keménynek kell látszaniuk. Ha mindent a saját válladon akarsz cipelni, a kollégák, családtagok és a barátok mellőzésével, érdemes tudatosítani ezt a vakfoltot. A tünetek a következők lehetnek: felajánlott segítség visszautasítása, segítségkérés elmulasztása, a stresszről, aggodalmakról való beszélgetések mellőzése, illetve mások kihagyása a gondolkodási és döntéshozatali folyamatokból.

Úgy tűnhet, hogy az önállóságod erősség. Ezzel ellentétben az embereid úgy érzik, hogy nem vagy a csapat tagja, nem kapnak tőled felhatalmazást, nem osztod meg a felelősséget, az információkat és a döntéshozatalt. Mindezek következtében munkatársaid elvesztik a lelkesedésüket, te meg a támogatásukat.

A második tipikus vakfolt, amit a szerző említ, az érzéketlenség arra, amit a vezető viselkedése kivált másokban. Sokan nem nagyon izgatják magukat azzal kapcsolatban, hogy mások mit gondolnak, hogy éreznek. Ha ez a vakfolt rád vonatkozik, esélyes, hogy a jó szándék ellenére a viselkedésed nem hatékony: az emberek ugyanis a viselkedésed és nem a szándékaid alapján ítélnek. Ha nem vagy érzékeny másokra, az emberek nem fognak bízni benned. Az érzékenység nem a „puhaság” jele.

Meglepődését kifejezve utolsóként említi azt a tendenciát, ahogy sok vezető igyekszik elkerülni a nehéz beszélgetéseket, a konfrontációt. Ha ez a vakfoltod, és elkerülöd a kellemetlen beszélgetéseket, a problémák visszatérnek, sőt eszkalálódnak. Ami ennél még rosszabb: a szervezetnek azt az üzenetet küldi, hogy az elfogadhatatlan teljesítményt vagy viselkedést tolerálod.

A vakfolt tipikus tünete a finomított üzenetek küldése, az általánosítás konkrét példák említése helyett, valamint az az elvárás, hogy az emberek tudjanak olvasni a sorok között.

Addig nem sok mindent tudunk tenni a vakfoltjainkkal, amíg fel nem fedezzük őket. Első lépésként tehát visszajelzést kell kérnünk másoktól. Másodikként felelősséget kell vállalnunk viselkedésünk hatásaiért, ahelyett, hogy magyarázkodnánk, és pozitív szándékainkat védenénk. A harmadik lépés az, hogy kérjük meg kollégáinkat: emlékeztessenek minket, ha a vakfoltunk előbukkan. Végül pedig azonnal ismerjük el a nemkívánatos viselkedést és fejezzük be azzal a lendülettel.

Persze nem csak ez a három gyakori vakfolt létezik, legalább annyi, ahány vezető. Neked mi a vakfoltod?