Jó vezető / rossz vezető III. rész

Elérkeztünk a harmadik, egyben befejező cikkhez Michael Hoyle és Peter Newman Simply a Great Manager (2008) c. könyvéből. A szerzők szerint a vezetés egyszerű, ha nem is könnyű. 15 vezetői erényt fogalmaznak meg, valamint azokat a viselkedésformákat, melyekben ezek kifejezésre jutnak. Ebben a bejegyzésben az utolsó 5-öt fejtem ki. (Az első 10-et lásd a Jó vezető/Rossz vezető I. és II. c. bejegyzésekben).


(Egy kis magyarázat az illusztrációhoz: aki látta Hivatali Patkányok (Office Space) című kultikus filmet, minden bizonnyal örömmel látja viszont Miltont és tűzőgépét! A film kiválóan festi le a rossz vezetés számos jellegzetességét. Milton nem a vezető hanem az áldozat.)


11. Kézben tartja a dolgokat

A jó vezető mindig begyűjti az információkat. Hisz a tervezésben, az ellenőrzésben és az utánkövetésben. Széles perspektívából tekint a dolgokra. Nem esik pánikba. Egyszerre egyet lép előre, és nem fél attól, ha lassan de biztosan halad előre. Képes reálisan felmérni a problémákat és a megoldásukhoz szükséges időt és erőforrásokat.

A rossz vezető tapasztalt kríziskezelő. Könnyen pánikba esik. Távoli vagy elkerülhető kimeneteleken aggodalmaskodik. Áthárítja a felelősséget másra.

12. Győztes-győztes problémamegoldást alkalmaz (lásd még: Covey és Gordon)

A jó vezető számos opciót gyűjt össze és beszél át, mielőtt leteszi a garast valamelyik megoldás mellett. Igyekszik minden oldalról körüljárni a problémát, beleélni magát a másik ember helyzetébe. A szembenálló félre nem ellenségként tekint. Hisz abban, hogy valami 50%-a jobb, mint a semmi 100%-a. Rászánja az időt, hogy megismerje a másik céljait.

A rossz vezető győzelmet akar aratni a másik felett. Önző és szűklátókörű. Általában a rövidtávú előnyökre fókuszál a hosszútávú veszteségeket figyelmen kívül hagyva. Csak a saját céljaira koncentrál, a másoké nem érdekli.

13. Döntésképes és tartja is magát döntéseihez

A jó vezető felismeri, hogy ha nem dönt, annak költsége van, és az tulajdonképp egy döntés a status quo fenntartása mellett. Időben hozza meg a döntést, nem hamarabb és nem is később, mint szükséges.

A rossz vezető fél, hogy rosszul döntött. Halogatja a döntéshozatalt. Vagy nincs elég ideje az elemzéshez, vagy a sok elemzés bénítja le. Mindig újabb és újabb információkat igényel a döntéshozatalhoz. Másokat hibáztat, hogy nem szolgálnak a szükséges információkkal.

14. Eredmény-orientált

A jó vezető eltökélt és a céljaira fókuszál. A végeredmény érdekli, nem az oda vezető út. Utánkövetést végez, hogy megbizonyosodjon: a döntéseknek megfelelően történnek a dolgok. Monitorozza az eseményeket és beavatkozik, ha úgy látja, hogy a folyamat nem az eredmény elérése irányába tendál.

A rossz vezetőt a tevékenységek érdeklik. Elégedett, ha mindent megtettek, amit tudtak, függetlenül a végeredménytől. Megfelel neki, ha az általánosan elfogadott gyakorlatot követi. Nem látja a határidőre történő teljesítés értékét. Rendben van számára, ha a beszámolóknak, levélváltásoknak vagy megbeszéléseknek nincsenek konklúziói. Sose kérdezi meg: „És akkor mi van?”

15. Van képzelőereje

A jó vezető képes a dobozon kívüli gondolkodásra: arra, hogy az egyenes logikai következtetések keretein átlépjen. A könyv tele van kiváló idézetekkel. Íme egy a képzelőerőre:

„A hen is only an egg’s way of making another egg.” (Samuel Butler, angol költő)

Ez nagyjából annyit tesz, hogy a tyúk nem más, mint a tojás módszere arra, hogy újabb tojásokat készítsen.

Visszautalva a 14. pontra: én viszont megkérdezem: És akkor mi van, ha valaki elolvasta ezt a három bejegyzést, 15 vezetői erénnyel, valamint a jó és rossz vezető viselkedésformáival? Azt hiszem kérdeztem már hasonlót egyik korábbi bejegyzésemnél, és a válasz is kb. ugyanaz.

Semmi nincs. Akkor van valami, ha értékeljük magunkat az olvasottak fényében, átgondoljuk, hogy miben szeretnénk változni, majd arra akciótervet dolgozunk ki, és a tervünket végig is visszük.