A ló, a citrom és az optimista hozzáállás

Kaptam olyan visszajelzéseket, hogy vehetném alkalmanként könnyedebbre és változatosabbra a bejegyzéseket, ne csak mindig könyvekből készült kivonatokkal bombázzam az érdeklődőket. Hát tessék.

Bár ennek a témakörnek is vaskos irodalma van, ebben a bejegyzésben nem kívánom összegyűjteni az érveket az optimista, bizakodó és derűlátó hozzáállás mellett. Álljon itt inkább egy kedves történet, melyet Daniel Goleman: Romboló érzelmek (2003) című könyvében olvastam:

„Időnként elmondok (…) egy történetet a két testvérről, (…) akik közül az egyik soha semmivel nincs megelégedve, a másik pedig mindig elégedett. Karácsonykor megkapták az ajándékaikat, és fent játszottak velük a szobájukban. Az örökké elégedetlen gyerek új számítógépet kapott, és játékokat hozzá, meg egy kis robotot, de amikor az apja megkérdezte, boldog-e, így válaszolt: ’Nem. Most minden gyerek irigykedni fog rám, aztán meg kimerülnek az elemek, és új elemeket kell vennem’, és még hosszan panaszkodott.

A másik kisfiú egy darab lócitromot kapott karácsonyra. Amikor az apja bement a szobájába, látta, hogy boldogan játszadozik vele. Az apa így szólt: ’Hát te minek örülsz ilyen nagyon?’ Mire a kisfiú így felelt: ’Valahol kell lennie itt egy lónak!’ ”