Először nem tetszett a koncepció. Még hogy szervezeti neurózis! Micsoda erőltetett dolog. Aztán megnéztem az összefoglaló táblázatot, és kíváncsiságból összevetettem egy általam jól ismert céggel. Az egyik kategória pont stimmelt. Aztán még egy céget megnéztem, aztán még kettőt, és mindre könnyen rá tudtam húzni a rá jellemző kategóriát. Mégis van tehát ebben valami, úgyhogy röviden beszámolok róla.
A pszichiátriai és szervezeti viselkedési nézőpontokat kombináló Kets de Vries és Miller The Neurotic Organization, Diagnosing and Changing Counterproductive Styles of Management (1984) c. munkájában azzal az alapfeltevéssel él, hogy a szervezeti struktúrát és stratégiát jelentősen befolyásolhatja a vezérigazgató/ügyvezető személyisége. Minél erősebb személyiség, annál inkább. A neurotikus szervezeti modell öt szervezeti típust és vezetői stílust definiál: paranoid, kényszeres, dramatizáló, depresszív és skizoid. Ezen diszfunkciók mindegyike szervezetre vonatkozó veszélyeket hordoz. Hatással van a struktúrára, a rendszerekre, a döntéshozatalra, és a szervezet változásra való képességére.
Lássuk, mi jellemzi az egyének és szervezetek neurotikus stílusait, hátha valaki ráismer a saját vagy más cégére:
Paranoid: Gyanakvó, bizalmatlan, hiperéber. Keresi és meg is találja gyanakvása megerősítését. Sok (fölösleges) elemzést készíttet a döntéshozatal előkészítéséhez. A szervezeti fókusz az ellenőrzésen van. A hatalom a felső vezetés kezében központosított. A stratégia centrális eleme a kockázatkerülés. Változások során fél a kiszivárogtatástól.
Kényszeres: Perfekcionista, ellazulásra képtelen. Mindenáron ellenőriznie kell, melynek hátterében sokszor határozatlanság áll. Az információs rendszerek fő célja az ellenőrzés. A szervezeti fókusz a sztenderdizáláson van. A döntéshozatal gondosan megtervezett, hogy a bizonytalanságot minimalizálja. A hatalom a „törzskar” tagjainak kezében összpontosul. A stratégia részletesen megtervezett, hosszú távú. A változáshoz túl merev.
Dramatizáló: Narcisztikus, imponálni akaró, felületes. Egyszerű szervezeti struktúra. Növekedési fókusz, merész új vállalkozásokkal. Megérzéseken, ösztönökön, intuíción alapuló, néha meggondolatlan döntéshozatal. A hatalom a narcisztikus vezető kezében. Mindenre lő, ami mozog. Növekedés helyett inkább burjánzás történik. A vezető képtelen visszalépni kudarc esetén.
Depresszív: Érdektelen, motivációvesztett, reménytelen, pesszimista. Vezetés nélküli hierarchia működik, formális rutinokkal. Törzsi harcok a másodvonalban. Céltalanság jellemzi, elveszik az apró ügyekben. Tartalmi változások nem történnek.
Skizoid: Szenvtelen, közömbös, elidegenedett. A második vonalbeli vezetők politikai játszmákban aktivizálják magukat. Törzsi harcok a felső vezető kegyeiért. A stratégia egyéni célok, hatalom és politizálás terméke. A változás csekély, gyakran ütközik ellenállásba.
Szokásos kérdésem: ez mind szép, de mit kezdjünk vele? Mint tudjuk, bármilyen fejlődés kiindulópontja a reális önismeret. Ha képes kellően önkritikus lenni a felsővezető, akkor ez a modell szépen rávilágíthat azokra a területekre, amivel érdemes lenne kezdeni valamit. Persze nem mondom, hogy szívesen bekategorizálja magát bárki a skizoid vagy kényszeres dobozkába. Ez feltétlenül limitálja az alkalmazhatóságot…
A pszichiátriai és szervezeti viselkedési nézőpontokat kombináló Kets de Vries és Miller The Neurotic Organization, Diagnosing and Changing Counterproductive Styles of Management (1984) c. munkájában azzal az alapfeltevéssel él, hogy a szervezeti struktúrát és stratégiát jelentősen befolyásolhatja a vezérigazgató/ügyvezető személyisége. Minél erősebb személyiség, annál inkább. A neurotikus szervezeti modell öt szervezeti típust és vezetői stílust definiál: paranoid, kényszeres, dramatizáló, depresszív és skizoid. Ezen diszfunkciók mindegyike szervezetre vonatkozó veszélyeket hordoz. Hatással van a struktúrára, a rendszerekre, a döntéshozatalra, és a szervezet változásra való képességére.
Lássuk, mi jellemzi az egyének és szervezetek neurotikus stílusait, hátha valaki ráismer a saját vagy más cégére:
Paranoid: Gyanakvó, bizalmatlan, hiperéber. Keresi és meg is találja gyanakvása megerősítését. Sok (fölösleges) elemzést készíttet a döntéshozatal előkészítéséhez. A szervezeti fókusz az ellenőrzésen van. A hatalom a felső vezetés kezében központosított. A stratégia centrális eleme a kockázatkerülés. Változások során fél a kiszivárogtatástól.
Kényszeres: Perfekcionista, ellazulásra képtelen. Mindenáron ellenőriznie kell, melynek hátterében sokszor határozatlanság áll. Az információs rendszerek fő célja az ellenőrzés. A szervezeti fókusz a sztenderdizáláson van. A döntéshozatal gondosan megtervezett, hogy a bizonytalanságot minimalizálja. A hatalom a „törzskar” tagjainak kezében összpontosul. A stratégia részletesen megtervezett, hosszú távú. A változáshoz túl merev.
Dramatizáló: Narcisztikus, imponálni akaró, felületes. Egyszerű szervezeti struktúra. Növekedési fókusz, merész új vállalkozásokkal. Megérzéseken, ösztönökön, intuíción alapuló, néha meggondolatlan döntéshozatal. A hatalom a narcisztikus vezető kezében. Mindenre lő, ami mozog. Növekedés helyett inkább burjánzás történik. A vezető képtelen visszalépni kudarc esetén.
Depresszív: Érdektelen, motivációvesztett, reménytelen, pesszimista. Vezetés nélküli hierarchia működik, formális rutinokkal. Törzsi harcok a másodvonalban. Céltalanság jellemzi, elveszik az apró ügyekben. Tartalmi változások nem történnek.
Skizoid: Szenvtelen, közömbös, elidegenedett. A második vonalbeli vezetők politikai játszmákban aktivizálják magukat. Törzsi harcok a felső vezető kegyeiért. A stratégia egyéni célok, hatalom és politizálás terméke. A változás csekély, gyakran ütközik ellenállásba.
Szokásos kérdésem: ez mind szép, de mit kezdjünk vele? Mint tudjuk, bármilyen fejlődés kiindulópontja a reális önismeret. Ha képes kellően önkritikus lenni a felsővezető, akkor ez a modell szépen rávilágíthat azokra a területekre, amivel érdemes lenne kezdeni valamit. Persze nem mondom, hogy szívesen bekategorizálja magát bárki a skizoid vagy kényszeres dobozkába. Ez feltétlenül limitálja az alkalmazhatóságot…
Egy utolsó megjegyzés: mint ahogy az emberek sem mind neurotikusak, természetesen a vállalatok sem mind tartoznak az öt kategória egyikébe szerencsére. Befejezem, mert valaki követ :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.