A szakadék szélén mutatkozik meg a vezetők valós jelleme

A Tudatos Vezetés blogon többnyire az építkezés, a fejlesztés, a javítás lehetőségeiről értekezünk, a vezetés perspektívájából. Most két hazai esettanulmányt szeretnék megosztani olyan vállalati helyzetekről, ahol a tulajdonosok nem tartották fenntarthatónak üzleti szempontból az akkori helyzetet, és döntöttek a tevékenység befejezéséről. Két alapvetően eltérő megközelítést illusztrálnak a leírások. Az egyikben a vállalat tervszerűen, becsületesen, a jövőre és az érintettekre gondolva fokozatosan számolták fel cégüket, a másikban elvezették a tele buszt a szakadék szélére, folyamatosan nyugtatgatták az utasokat, hogy minden rendben van, aztán kiszálltak és útjára engedték a lejtőn álló járművet.

A vezető jelleme

Milyen a jó vezető és hogyan viselkedik? Sokan és sokszor kerestük, keressük ezekre a kérdésekre a választ. A Tudatos Vezetés blogon is számos bejegyzés készült a témában. Volt alkalmam néhány száz vezetővel különböző mélységben megismerkedni az elmúlt másfél évtizedben, és arra a nem túl tudományos következtetésre jutottam, hogy a jó vezetők általában jó emberek is. Illetve hogy a jó emberekből lesznek a jó vezetők.

Az ICF Magyar Tagozatának Coach Klubja rendhagyó alkalom volt a múlt héten. A KEVE Társaság adott ízelítőt Trinity Fórumából, mely egy vezetői akadémia azzal a céllal, hogy a társadalom formálásához és megújulásához a vezetők formálásával és megújulásával járuljon hozzá. A program középpontjában a jellem állt, ezzel kapcsolatban dolgoztunk fel olvasmányokat. Az alább idézett sorok a Trinity Fórum tananyagából származnak.

Miért számít egyáltalán a jellem? Nem az a lényeg, hogy ki mit tesz, és hogyan viselkedik? „A vezetők jelleme két okból is igen fontos. Kifelé a jellem annak a bizalomnak a csatlakozási pontja, amellyel a követők a vezetőhöz kapcsolódnak. Befelé pedig a jellem az, ami a vezető lelke legmélyén egyrészt hajtóműként, másrészt fékként szolgál.” A jellem egy személy lényege, „tehát egészen más, mint a személyiség vagy az imázs”. „A jellem, mint olyan, a magatartás meghatározója, a magatartás pedig a jellem megnyilvánulása”.

Feltehetnénk akkor a kezünket: olyan vagyok, amilyen. Könnyű a felelősséget elhárítani. De „a jellem sohasem egyszerűen öröklés kérdése, de nem is magától nő, mint a gyom. A jellemet alakítani és művelni kell…”