Abban valószínűleg mindnyájan egyet tudunk érteni, hogy a munkahelyek nem szenvednek dicséret-túltelítettségben. (Biztos nem véletlenül, hiszen az iskolák, sőt még a családok sem). Hiába van ingyen, a vezetők meglehetősen szűkmarkúan szórják. Így az erkölcsi elismerést a dolgozók túlnyomó többsége kénytelen nélkülözni.
A múltkor Dobay doktor úrral elmerengtünk azon, hogy vajon devalválódik-e a dicséret attól, hogy sok van belőle. Egész pontosan az történt, hogy megfogalmaztam egy ilyen tartalmú kijelentést, melynek igazságát tanult kollégám bátorkodta megkérdőjelezni. Mennyire vagyok én abban biztos, hogy maga a mennyiség devalválja? Nem valami más van a háttérben?
