Tényleg ne lenne értelme a bocsánatkérésnek?

A közelmúltban terjedt a facebook-on egy képzelt beszélgetés, amit nem győztek megosztani és kedvelni az emberek. Így szól:

- Fogj egy tányért és vágd földhöz.

- Eltört? 

- Igen.

- Na most kérj tőle bocsánatot.

- Bocsánat!

- Ugyanolyan lett mint volt?

- Nem.

- Most már érted?

Őszintén szólva, én nem értem. Vagyis nem akarom érteni.

Igen, én rontottam el. Elnézést.

Vezetőként ingoványos területen mozgunk, folyamatosan egyensúlyozgatni kell. Számos érdekeltet egyszerre kell figyelembe venni. Rengetegszer döntünk kevés információ alapján, sokszor kell ismeretlen vizekre evezni. Még mindig jobb, ha valami mellé letesszük a garast, mintha hosszasan bizonytalankodunk és húzzuk az időt. Az emberekkel kapcsolatos véleményalkotás, döntés és kommunikáció különösen nehéz, hiszen nem láthatunk bele a másik fejébe. Mindezek eredményeképp bizony előfordul, hogy hibázunk, vagy utólag úgy értékeljük, hogy előnyösebb lett volna másképp alakítani a dolgokat. Ez így teljesen oké, mert egyrészt elkerülhetetlen, másrészt ebből lehet tanulni - már annak, aki hajlandó szembenézni a kedvezőtlen tapasztalatokkal.