Mire fordítja energiáját a hatékony ember?

Az élet dolgai besorolhatók két alapvető kategóriába. Az egyik azoknak az ügyeknek, történéseknek a csoportja, amelyek hidegen hagynak bennünket. Például ha Izlandon három fokkal alacsonyabb volt az átlagos napi középhőmérséklet idén januárban, vagy ha nyílt egy második italbolt Tarnabodon, az teljességgel kívül esik érdeklődési körünkön. De rengeteg dolog van, ami foglalkoztat minket, akár az, hogy mi lesz a vacsora, vagy az, hogy a gyerek hova fog iskolába járni jövőre, esetleg az, hogy mi történik a közéletben. Pszichikus energiáink azonban végesek. Bármire is fordítjuk a nap mint nap rendelkezésre álló figyelmi kapacitásunkat, lefekvési időre kiürül a tár.

Stephen Covey szerint a hatékony ember figyelmének lehető legnagyobb részét az érdeklődési körén (Circle of Concern) belül arra a részhalmazra szenteli, aminek alakulására van ráhatása. Ezt befolyásolási körnek (Circle of Influence) nevezi. Bár foglalkoztat bennünket, hogy hány forint ma egy euró, ki lett a Magyar Nemzeti Bank elnöke, esik-e holnap az eső, Radics Gigi vagy Márta Alex megy az Euroviziló döntőjére Malmöbe, vagy mekkora baromságot mondott valamelyik parlamenti képviselő, nem nagyon tudunk rá hatást gyakorolni. Ha túl sokat bosszankodunk ezeken, drága pszichikus energiánkat értelmetlenül égetjük el.

52 unoka, 20 millió könyv

Ha választanom kellene, melyik az a szakkönyv, ami legnagyobb hatással volt a személyes életemre, rögtön rávágnám, hogy Stephen Covey: 7 Habits of Highly Effective People. Pár napja, június 16-án Covey 79 éves korában elhunyt, az ő emlékének szentelem ezt a bejegyzést.

Nem tudom pontosan, mikor olvastam a könyvet, vagy hat éve lehetett. Rengeteg dolog van benne, ami alapvetően megváltoztathatja az ember szemléletmódját, persze csak ha akarja. Az egyik fejezet egy gyakorlattal kezdődik. A narratíva elvezet a saját temetésedre. Ott aztán, egy távolabbi perspektívából elgondolkodhatsz, tényleg a számodra fontos dolgok által vezérelve éled-e az életed. Én nem úgy éltem, más dolgok irányítottak. A kis gyakorlat elindított afelé, hogy meg tudjam fogalmazni az alapértékeimet és az alapelveimet. Bár elég bizarrnak tűnt Covey javaslata, még személyes küldetésnyilatkozatot is megfogalmaztam. Aztán pár évvel később újra elolvastam a könyvet és folytattam a további lépésekkel: jött az életbeli szerepek azonosítása, majd a szerepeken belül az adott évre vonatkozó személyes célok felvázolása. Azóta is használom ezeket, és sokkal könnyebb a döntéseket meghozni a mindennapokban. Van, hogy egy alapelvhez kell visszanyúlni, máskor értékekhez, megint máskor csak meg kell nézni, hogy mennyire passzol a célokhoz (tehát a nekem fontos dolgokhoz) az adott döntési alternatíva. Persze nem mindig sikerül az úton maradni, de ha letérek róla, sokkal gyorsabban és sokkal kevesebb lamentálással sikerül visszaterelni magam.