Amikor külföldön járok, mindig igyekszem magamba szívni néhány tanulságot, akár saját épülésemre, akár a vezetés tárgykörében. Az elmúlt héten Japánban jártunk turistaként és baráti látogatáson, így ott is számos emlékezetes élményt sikerült begyűjteni. Persze a vezetők működésére nem volt lehetőségem rálátni, csak a mindennapokból vonhattam le néhány következtetést. Nem szeretnék ebben a bejegyzésben a japánok vezetési módszereivel foglalkozni. Azt tudjuk, hogy a Toyota Production System és a Lean elvei a gyártás területén meghódították a világot, akár egységében, akár egyes elemeit alkalmazva. Akit mélyebben érdekel a dolog, olvassa el például Jeffrey Liker: A Toyota módszer c. könyvét, és ott megtalálja a 14 alapelv részletes leírását. Azt is tudjuk továbbá, hogy a lean-t nem csak termelési környezetben, hanem egyes szolgáltatócégeknél, sőt még a szoftverfejlesztésben is alkalmazzák. De arról is hallottunk már, anélkül, hogy lennének személyes tapasztalataink, hogy a japán tradíció szerint a munkahelyhez élethosszig hűnek kell maradni, a munkahelyi közösséget a család elé rendelik, rendkívül sok órát dolgoznak, és a felettes tekintélyét feltétlenül elfogadják. Ezek már nem biztos, hogy olyan szimpatikusak egy európai szemlélőnek. Mindebből a turista azért nem sokat érzékel.
