A negativity bias nevezetű kognitív torzítás két oldalról is hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy az embert folyamatosan izélgetik, ahelyett, hogy észrevennék és szóvá tennék a mindennapokban azokat a dolgokat, amiket jól csinál. Nem tartanák természetesnek.
A vezető (mint bármely más emberi lény) ugyanis hajlamos a hibákat, problémákat, hiányosságokat inkább észrevenni, és azok hatnak rá érzelmileg is erőteljesebben, mint az ugyanakkora intenzitású pozitívumok. Ezeket tehát nagyobb valószínűséggel fogja visszajelezni.
A munkatárs oldaláról ugyanez a torzítás felerősíti a folyamatos basztatás érzékelését, hiszen ő is jobban ki van hegyezve a negatív visszajelzésekre. És mivel érzelmileg erőteljesebben megérintik, emlékezni is inkább ezekre fog, akkor is, ha amúgy kapott pozitív megerősítést a vezetőjétől.
A kognitív torzítások közül talán a negativity bias az, amelyiket viszonylag könnyen tudunk kezelni, ha némi tudatosságot viszünk a munkatársakkal folytatott kommunikációnkba. Tulajdonképpen azt a szokást kell kialakítanunk, hogy ha valami pozitívumot tapasztalunk a kollégáink részéről, ha elégedettséget vált ki a teljesítményük vagy a viselkedésük, akkor ragadjuk meg az alkalmat, és közöljük velük. Ráadásul az érzelmi intenzitáskülönbség miatt nem is elég az 1:1 arány, a normális egyensúly érzetét úgy lehet kiváltani, ha a pozitívumok száma jóval meghaladja a negatívumokét. Persze csak akkor leszünk hitelesek, ha az elismerés, a jó szó valóban kiérdemelt.
Miért vennénk erre a fáradságot? Egyszerűen azért, mert ha a kollégánk folyamatosan baszogatva érzi magát, akkor az elveszi a motivációját. Akkor is, ha a vezető egyáltalán nem gondolja úgy, hogy ez indokolt lenne. A negativity bias ugyanis mindkettőjükre hatást gyakorolhat.
• • •
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.