Miért tartunk egy kis feladattól, és miért nagy a mellényünk a giga projekteknél?

Akadnak olyan kognitív torzítások, amelyek meglepőek és/vagy ellentmondásosnak tűnnek. Az egyik ilyen a nehéz-könnyű hatás (hard-easy effect), ami arra utal, hogy furcsa módon túlbecsüljük a sikerességünk valószínűségét egy nehéz feladatban, míg kevésbé tartjuk sanszosnak, hogy eredményesek leszünk egy lényegesen könnyebb tennivalóban. Ez nem hangzik túl logikusnak, mégis sok példát tudnék rá felidézni, akár a saját tapasztalataimból, akár a vállalati világból. Inkább az számít kivételnek, hogy egy méretes projektet sikerül befejezni határidőre, valamint az elképzelt költségkereten belül, legyen szó fizikai beruházásokról vagy épp egy vállalatirányítási szoftver bevezetéséről. Nem ritka az években mért csúszás, és a masszív büdzsétúllépés sem. Magunk is többször megtapasztaltuk, hogy teljesen reálisnak tartottuk egyik-másik termékünk bevezetését külföldi piacokon belátható időn belül, aztán menetközben szembesültünk vele, hogy mekkora fába vágtuk a fejszénket.

Máskor pedig kisebb feladatoknál azt érezzük, hogy nem fognak menni, legyen szó mondjuk egy kellemetlen beszélgetés lefolytatásáról egy kollégával/ügyféllel, vagy egy problémás ügy elintézéséről valamelyik szolgáltatóval. Azt is megfigyeltem számos esetben, hogy a vezetők milyen nehezen tudják rávenni az értékesítő kollégákat arra, hogy feltegyenek a vevőknek egy kérdést egy új termékükkel kapcsolatban, pedig ez tényleg nem lenne akkora hatalmas erőfeszítés. Azt gondolják a munkatársak ugyanis, hogy a vevőnél nem járnak majd sikerrel, tehát inkább meg se próbálják. Biztos neked is jutnak eszedbe hasonló példák, ahol kontra-intuitív módon az apróságoknál az emberek (magunkat is beleértve) nem bíznak az eredményességükben, míg a világmegváltó ötleteket reálisan kivitelezhetőnek gondolják, ráadásul viszonylag gyorsan.

Olivier Sibony Döntéshozatali csapdák című könyvében arról ír, hogy a vállalatokra és azok vezetőire hasonlóan ellentmondásos jelleggel egyszerre jellemző a kockázatkerülés, méghozzá a kisebb volumenű döntések esetén, valamint stratégiai témákban, nagyobb beruházások, befektetések, felvásárlások, termékbevezetések során a túlzott önbizalomtól fűtött rizikóvállalás. Úgy tűnik, hogy a napi döntésekben ott az (akár ésszerűtlen mértékű) óvatosság, az előrejelzéseknél viszont jelen van az irreális optimizmus, a nehézségek figyelmen kívül hagyása, úgyhogy bevállalják a nagy kockázatokat.

Van jó pár egyéb kognitív torzítás, ami az egyik és a másik végletet támogatja. A könnyebb feladatoknál gyakran alulbecsüljük a sikerkilátásainkat, és inkább bele se kezdünk, mert nehezen tűrjük a bizonytalanságot (uncertainty avoidance), veszteségkerülők vagyunk (loss aversion), a jelenlegi helyzetet preferáljuk a változtatáshoz képest (status quo bias) továbbá ellenállásnak érezzük szükségét az autonómiánkat sértő, kívülről érkező elvárás vagy nyomás esetén (reactance). Viszont egy nagyobb volumenű projekt kapcsán, különösen ha azt magunk kezdeményezzük vagy mi is támogatjuk, hajlamosak vagyunk túlzottan optimisták lenni (optimism bias), alábecsülni a költségeket, a szükséges időkeretet, a várható nehézségeket és kockázatokat (planning fallacy). Egyébként is jellemző az emberekre a túlzott magabiztosság (overconfidence): az átlagnál jobbnak gondolják magukat (better than average effect), értékítéletüket pontosabbnak vélik, mint a realitás (illusion of validity), és azt hiszik, hogy nagyobb hatásuk van az eseményekre, mint amennyire ténylegesen lehet (illusion of control).

Így lehetünk tehát egyszerre kispályán szerények és óvatosak, nagypályán viszont elbizakodottak és kockázatvállalók.

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.