Megjelent a legfrissebb State of the Global Workforce riport a Galluptól, úgyhogy végigrágtam magam az összefoglaló riporton. Három fontos területtel foglalkozik: az emberek mentális egészségével és érzelmeivel, mindezek kapcsolatával a munkahelyi elkötelezettséggel, valamint azzal, hogy az elkötelezettség mértéke milyen üzleti mutatószámokkal korrelál.
Az emberek egyötöde magányosnak érzi magát a munkahelyén (16% a bejárók körében, míg 25% az otthonról dolgozóknál). Ennek jelentős hatása van a jóllétre és az egészségre, hiszen társas lények vagyunk, és az izolálódás az egyik legerőteljesebb kiváltója a szociális fájdalomnak, így a krónikus stressznek is.
Az elmúlt 15 év adatai alapján 25 és 35% közt szórt azoknak az aránya, akik jól érzik magukat a bőrükben, pozitívan értékelik az életüket. Nincs egyértelmű trend, az adatok fluktuáltak ebben a sávban. Azért az emberek negyede-harmada ebben a kategóriában nem túl szívderítő arány. Erős a korreláció a pozitív (jól van, élvezi az életét) és a negatív érzelmek (stressz, düh, aggodalom, szomorúság, magányosság), valamint a munkahelyi elkötelezettség között. Másfél-kétszeres különbség van az elkötelezetteket és az aktívan elkötelezetleneket összehasonlítva ezeknek a pozitív és negatív érzéseknek a napi szintű megélésében. Ami érdekes, hogy az elkötelezettek és a munkahelyen befőttként ellevők (simán csak "nem elkötelezettek", de nem keresnek más állást) között van ugyan különbség e téren, de lényegesen kisebb.
A vezetőket és a nem vezetőket összehasonlítva az látszik, hogy a vezetők több pozitív érzelmet élnek át, mint a beosztottak, de egyúttal több negatívat is. A pozitívnál viszont nagyobb a differencia. Ahol a vezetők elkötelezettek, ott a beosztottak kétszer nagyobb valószínűséggel lesznek azok, talán ez nem annyira meglepő. A dolgozói elkötelezettség igen nagy mértékben múlik a vezetőn.
A globális átlag szerint a dolgozók 23%-a, míg a vezetők 30%-a elkötelezett. (Európában viszont számottevően rosszabb a helyzet: a beosztottaknál 11%, a vezetőknél 16% az arányuk!) Azok a szervezetek azonban, akik ezen a téren a legjobb munkát végzik (best practice organizations) a dolgozók 70%-a, a vezetők 75%-a tartozik ebbe a kategóriába. Azért ez elég brutális különbség. A Gallup kutatásai szerint ez nem magától jön, hanem éveken át tartó tudatos erőfeszítések következtében alakul ki. Egyrészt a gondos vezető-kiválasztás és vezetőfejlesztés miatt, másrészt az elkötelezettség és a dolgozói jóllét aspektusainak beleintegrálásának köszönetően a működésbe és a vezető-beosztott kapcsolatba. Ahol ezekkel a kérdésekkel szisztematikusan foglalkoznak, ott meg is van az eredménye.
A Gallup 2024-ben is végzett egy metaanalízist 90 ország 183.000 business unitjából származó adatokkal. Azoknál az üzleti egységeknél, ahol magas az elköteleződés, jelentősen jobban érzik magukat az emberek a bőrükben. Emellett korreláció mutatkozik számos “hard” üzleti mutatószámmal. Jelentősen kevesebb a hiányzás, a fluktuáció, a lopás, a baleset és a minőségügyi probléma. Pozitív a korreláció a termelékenység, az értékesítési eredményesség, az ügyfélmegtartás és a profitabilitás területén.
A kutatások tehát most már évtizedek óta rendre megerősítik, hogy az alapokat kell jól csinálni a vezetőknek, és amit a kollégáikkal való foglalkozásba invesztálnak, annak meglesz az eredménye az emberek jólléte, mindannyiuk elkötelezettsége, és a nap végén az üzleti mérőszámok frontján is.
• • •
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.