Értelmes emberek és a tanulás illúziója

Nemrég feltűnt, hogy az egyik közösségi média felületen jó néhányan lelkesedtek egy képzés jellegű programmal kapcsolatban, amelyen részt vettek. Egyöntetűen azt emelték ki, hogy milyen sokat tanultak az esemény során. A képekből és a leírásból az derült ki, hogy kb. 6-7 felkészült szakember, aki mellesleg jól is beszél, tartott fejenként egy-egy háromnegyed órás előadást. Nincs kétségem afelől, hogy érdekes és értékes információkat osztottak meg, és azt is valószínűsítem, hogy mindezt profi módon összerakva, szórakoztató módon tették. Abban viszont kételkedem, hogy egy ilyen jellegű program tényleges tanulást is eredményezett volna, miszerint a későbbiekben, a megfelelő kontextusban a résztvevők az elhangzott tudáselemeket elő tudják majd hívni, és viselkedésüket ezeknek megfelelően módosítják.

Az emberi lények ugyanis nem úgy tanulnak, hogy egyszer hallanak valamit okos és tapasztalt emberektől, ráadásul órákon keresztül, nagy töménységben, majd pedig kiposztolják, hogy aznap milyen sokat tanultak. Épp a közelmúltban olvastam Stanislas Dehaene francia idegtudós és kognitív pszichológus A rugalmas agy című könyvét, hadd használjam most az ő gondolati kereteit magyarázatként. (Persze nagyon hasonló információkat már korábban is leírtam más szerzőktől, akár blogpostokban, akár Az emberi lények tanítása című e-könyvemben.) Szóval Dehaene azzal kezdi, hogy a tanulás első feltétele a figyelem, a koncentráció a tanulás tárgyára. Mivel az ember passzív figyelmi képessége viszonylag rövid, és hát ez történik egy frontális előadást hallgatva, esély sincs arra, hogy egy háromnegyed órás előadást magas szintű figyelemmel kísérjen végig, pláne nem, ha van belőle hat darab egymás után. És ezen még a köztük elfogyasztott pogácsa-kávé kombó se segít túl sokat. A második hozzávaló a tanuláshoz az aktív bevonódás. Azaz, ha semmit nem csinálsz azzal az ismerettel, amit épp hallottál, akkor annak igen kevés a valószínűsége, hogy a meglévő tudásodhoz hozzá fog kapcsolódni, illetve hogy ténylegesen meg fogod érteni, amiről szó volt. Talán nem nagy meglepetés, hogy gyakorlás, csinálás, kipróbálás, és a mindezek során tapasztalt visszajelzések arról, hogy mi működik belőle és mi nem, ugyancsak elengedhetetlen ahhoz, hogy valós tanulásról beszélhessünk. A negyedik alkotóelem pedig a konszolidáció, ami az újra és újra felidézés (retrieval practice), az időben szakaszolt gyakorlás (spaced repetition), valamint az alvás segítségével következik be. Szóval ahhoz, hogy megtanuljunk valamit, ne csak a tanulás illúzióját tapasztaljuk meg, jóval többre van szükség, mint egy csokor frontális előadásra.

Félreértés ne essék, egyáltalán nem gondolom azt, hogy ne lenne értékes élmény tapasztalt, okos és szórakoztató embereket hallgatni beszélni. Azzal viszont van problémám, hogy értelmes emberek elhitetik magukkal és egymással, hogy az egyszeri észosztás, legyen az bármennyire jó minőségű és szakmailag megalapozott, a másik ember számára tanulást fog eredményezni, pláne viselkedésváltozást indít el. Biztos van rá példa, százból egy résztvevőnél, de a többség számára ez édeskevés. 

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.