Adottság, tudatos gyakorlás, környezet és szerencse. Több nem is kell.

Az utóbbi időben fejlődik a fécbukk tanuló algoritmusa, és egyre többször dob elém számomra ténylegesen releváns tartalmakat, például mindenféle nagyszerű muzsikusokat és pavlovi reflexszel nyálelválasztást beindító hangszereket. Néhány hete lehetett, amikor rákattintottam egy basszusgitározó kislány videójára, amin kapásból magam alá cslnáltam. Most lesz áprilisban három éve, hogy elkezdett játszani ezen a hangszeren, és a tizedik életévét tapossa. Ehhez képest gyakorlatilag mindenféle jelentős zenekar basszerének csapatását csodásan és hibátlanul tolja el a funkytól a metálig, a Red Hot Chilli Peppers-től Jaco Pastoriusig. Mindemellett baromi cuki, tele van zeneszeretettel, vidámsággal és tanulási vággyal, továbbá örmény anyanyelve mellett kiválóan és rendkívül értelmesen nyilvánul meg angolul, hiszen az USÁ-ban született és jár iskolába. Egy éve készítettek egy videót Ellen Alaverdyan (Photo credit: https://www.facebook.com/EllenPlaysBass) addigi történetéről, és azt láttam benne, hogy gyönyörűen igazolja mindazt, amit eddig nekem sikerült a tudományos szakirodalomból megismerni a kiemelkedő teljesítmény (és később akár siker) elérésével kapcsolatban. Mármint abban a tekintetben, hogy mi minden szükséges hozzá.

Tudjuk a pozitív pszichológiából és azon belül az erősségfilozófiát tanulmányozva, hogy abban leszünk igazán jók, amihez vannak adottságaink. Hogy hol alakulnak ki az agyunkban az ehhez szükséges neurális hálózatok és myelinburokkal körülvett “szupersztrádák”, melyek nem estek a korai gyermekkori ritkítás (pruning) áldozatává, két dolog határozza meg: a genetikánk, tehát az öröklött dolgok és az első néhány életév környezeti történései. Azt is tudjuk például Malcolm Gladwell munkásságából, hogy iszonyú sok gyakorlás kell (sok ezer óra) ahhoz, hogy valaki egy területen mesterfokra jusson (lásd Outliers c. könyvét). Persze ez sem ilyen egyszerű, nem elég kilóra az a híres-hírhedt tízezer óra belőle, annak a gyakorlásnak igen tudatosnak kell lennie (deliberate practice, lásd Geoff Colvin: Talent is Overrated). Továbbá van itt még egy nem elhanyagolható befolyásoló tényező, a környezet, hogy ezen az úton mennyi és milyen minőségű segítséget, támogatást kap valaki, valamint az se lényegtelen, hogy hova pottyantotta az illetőt a gólya. Se az anyagi, se a kapcsolati lehetőségek szempontjából (lásd Barabási-Albert László: Képlet c. könyvében). Daniel Kahneman Nobel-díjas viselkedéstudós pedig megfogalmazza, hogy a sikerhez tehetségre és szerencsére van szükség, a nagy sikerhez pedig egy hangyafasznyival több tehetségre és jóval több szerencsére (“success = talent + luck; great success = a little more talent + a lot of luck”).

Mindezt a tudományt látványosan alátámasztja Ellen sztorija, annak dacára, hogy még csak a történetnek a bevezetését olvashatjuk. Kezdjük onnan, hogy az apukája örmény származású, de Las Vegasban élő kiváló muzsikus, metál gitáros, aki kábé minden más zenei irányzatban is rendkívül otthonosan mozog, láthatóan nem fényűzésben, de kifejezetten jó anyagi körülményeket megteremtve él családjával. Otthon studio, dugig tömve szuperebbnél szuperebb hangszerekkel. Ellen tehát vélhetően örökölt apja tehetségéből, és persze baba korától folyamatosan tolták neki a zenét, és ott totyogott a muzsikustársak körül, megpiszkálva bármilyen zajkeltő lehetőséget, ami útjába került. Három éves korától pengette az ukulelét, nyomogatta a szinti billentyűit vagy verte az elektromos dobot, de mindezeket leginkább csak saját kedvére. 2020 áprilisában megkérdezte az apjától, hogy kipróbálhatja-e az egyik gitárját. Az történetesen basszusgitár volt, de mindegy. 

Apa gondolt egyet, és az általa jópofának tartott, 2010-ben indult finn Yousician applikációt vette elő hozzá, és úgy próbáltatta ki a kb. hat-hétéves lányával a basszusgitárt, hogy egyből egy dalt kísérhetett vele a Yousician segítségével, méghozzá lefogás nélkül, három üres húrt pengetve a képi instrukciók alapján. Nagyon klassz, hogy manapság készülnek ugyebár mindenféle konkrét cél nélkül családi videók, így a nyolc hónapos Ellenről, aki apa gitározására rázza a járóka keretét, a totyogóról, aki nyomogatja összevissza a hangszereket, majd pedig az életében először basszusozó elsős általános iskolásról. A többi hangszer nem nagyon fogta meg a kislányt, a basszusgitárba azonban beleszerelmesedett.

Nyomta tehát Ellen a tanulást az applikációval, készültek a videók, nagy vigyorgásokkal a végén, amikor sikerült valamit faszán eljátszani. Egy szép napon a Yousician cég finn képviselői jelentek meg egy szöveges üzenet formájában, miszerint beszartak a kislány eddigi fejlődésétől, ami a közzétett videókból látszik, és arra gondoltak, hogy írnak neki egy saját funky számot a zenésztársakkal, ami az akkori tudásszintjéhez igazított kihívás lenne számára, kifejezetten egy Ellennek készült dalszöveggel. Apa előkészítette a meglepetést, hogy megtalálja az ő avatarjával megjelenített saját gyakorlódalt. Érdemes megnézni, hogy fogadta a kislány ezt a meglepit.

Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy Ellen egy napon népszerű frontemberek mögött fogja tolni a ritmusszekciót, hacsak nem ő maga lesz a frontember, amennyiben ilyen tehetséget is kapott és bontakoztat ki. Ott van a képletben az adottság, a megfelelő családi és anyagi körülmények születésétől fogva, az apja, aki tanítja és egyébként az oktatás terén is kiváló képességekkel és naprakész tudással bír, egy olyan ország, mint lakóhely, ami kifejezetten kedvez a zenei tehetség csúcsra juttatásához, családi kapcsolatrendszer Las Vegasban, rengeteg tudatos gyakorlás, ami szakemberek által kerül felépítésre, és olyan szerencsés momentumok is, mint a találkozás egy nagyszerű finn startup csapattal (anno az Aalto University akcelerátor programjának támogatottjai voltak), akik ugyancsak odaálltak mögé.

Természetesen mindez nem jelenti, hogy hátrányos helyzetből, szegénységből, drogos vagy börtönviselt szülők gyermekeként ne lenne példa arra, hogy valakiből világsztár lett, és az se kizárt, hogy Ellen egy ponton az életében szögre akasztja a hangszerét és bámulatos, elkötelezett szívsebész vagy zenetanár válik belőle. Mindenesetre nekem ez a történet szembetűnően összecsengett mindazzal, amit a tudományból olvastam a siker valószínűségének fokozásához szükséges tényezőkről.

Én a magam részéről mindenesetre már kaptam egy “Lelkes rajongó” kitűzőt Ellen facebook oldalától. 

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.