Íme százféle érzés, hogy jobban értsd magad és másokat

Amikor az asszertív viselkedéssel foglalkozunk a Tudatos Vezetés programokon, előkerül a Gordon-féle én-üzenetek használata is. Nagyon gyakran megfigyelem, hogy a résztvevőknek nehézséget okoz különféle érzéseket megfogalmazniuk a gyakorlatban felbukkanó szituációk kapcsán: kellemetlenség, aggodalom, félelem, aztán itt kábé el is apad a választék. Ahogy ezen eltöprengtem, bedobtam saját magam számára azt a kihívást, hogy vajon fel tudok-e sorolni százféle érzést mindenféle segédeszköz nélkül, amit a valóságban már éreztem, akár saját magammal, akár másokkal vagy a környezetemmel kapcsolatban. Erre a 100-ra jutottam:

vidámság, lelkesedés, öröm, kíváncsiság, izgalom, várakozás, boldogság, elégedettség, büszkeség, eredményesség, sikeresség, hatékonyság, magabiztosság, hasznosság, fontosság, tisztelet, flow, vágyakozás, hála, túlfűtöttség, motiváltság, csodálat, energia, erő(sség), érdeklődés, tettvágy, biztonság, otthonosság, meghittség, szeretet, szeretettség, szerelem, vonzódás, ragaszkodás, versenyláz, bizonyítási vágy, eltökéltség, rátermettség, komfortosság, fókuszáltság, harmónia, összhang, támogatottság, együttérzés, bizakodás, bizalom, elköteleződés, remény, hit, tűz, bizonyosság, határozottság, természetesség, elfogadottság, értékeltség

szomorúság, csalódottság, bánat, elkeseredettség, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, tanácstalanság, félelem, szorongás, irigység, frusztráció, harag, düh, gyűlölet, türelmetlenség, féltékenység, zavartság, bizonytalanság, rettegés, undor, kimerültség, kiégés, üresség, lehangoltság, értetlenség, megértetlenség, döbbenet, lefagyás, aggodalom, kényelmetlenség, izgulás, feszültség, ijedtség, dekoncentráltság, kiábrándultság, motivációvesztés, unalom, monotónia, szégyen, felkészületlenség, kisebbrendűség, önbizalomhiány, érdektelenség, bosszúvágy, veszteség, megbánás

(Kéretik nem szőrszálhasogatni, hogy melyik nem érzés szerinted. Én éreztem már mindet. :-) )

A Goleman-féle érzelmi intelligencia értelmezés szerint ahhoz, hogy a saját érzéseinket tudjuk kontrollálni és a másokéra is adekvát módon reagálhassunk, hasznos, ha képessé válunk az érzések beazonosítására és megnevezésére. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a kapcsolódó szókincsünk szélesedjen, vagy legalábbis passzívból aktívba mozdítsuk át minél nagyobb részét. Mihelyst meg tudjuk nevezni azt, amit éppen érzünk, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a zsigeri reakcióknak, és több tudatosságot és irányítást vihetünk a helyzet kezelésébe. És visszajelzések alkalmával is célszerűbb, ha ítélkezés, minősítés vagy téves attribúció helyett inkább arról beszélünk, hogyan hatott ránk a másik ember viselkedése. Arról nem is beszélve, hogy érzelmeink sokkal nagyobb mértékben határozzák meg viselkedésünket és döntéseinket, mint a hízelgőbb opciónak tűnő racionális indoklás. Nem árt tehát, ha jobban értjük, honnan fúj a szél.