Három kérdés, ami jobbá teheti a holnapod

Legutóbbi olvasmányélményemről egy korábban látott karikatúra jutott eszembe, mely azt feszegeti, hogy mit értenek meg a kutyák abból, amit a gazdi mond nekik. Az első ábrán valami ilyesmit közöl az ebtulajdonos: “Bodri! Most már tényleg elegem van ebből! Ne mássz bele abba a dzsuvába! Bodriiii! Menj onnan, mert különben…” A másik képen ugyanez, a kutya szemszögéből, így hangzik: “Bodri! bla bla bla bla bla bla bla bla bla Bodriii! bla bla bla bla bla bla bla bla bla.”

Jordan B. Peterson klinikai pszichológus és egyetemi professzor idén januárban megjelent, 12 szabály az élethez című könyve pillanatok alatt lett világsiker: 40 országban adták ki, és mindenféle komolyabb bestseller listán tarolt. Nekem egyik régi programrésztvevőm, Bokrossy Dávid ajánlotta pár hete, úgyhogy az ünnepi nyugiban végig is olvastam. Közben pedig valahogy úgy éreztem magam, mint az eb a fenti karikatúrában. A tizenkét fő üzenetet értettem és validnak is találtam, viszont a “szabályok” alátámasztásául szolgáló mixben nehezen igazodtam el. A bőséges bibliai hivatkozások, a pszichológia és a filozófia nagyjainak gondolatai, a felsorolt biológiai és történelmi ismeretek, vegyítve saját sztorijaival, köztük egészen felkavaró történetekkel, szóval mindezek nem tették számomra könnyen emészthetővé a könyvet. De azt gondoltam, választok belőle valami aktuálisat, így az új évbe lépés előtt.

A negyedik szabály szerint “a saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez”. Ez szerintem igen jó tanács, de azt nem pontosan értettem, hogyan kavarodott a szerző innen a figyelem témaköréhez, onnan pedig három kérdéshez, amelyek segítenek a fizikai és a pszichológiai környezetünkben egy lépéssel előrébb jutni, és szép fokozatosan, kis lépésekben javítani az életünkön. Íme a kérdések:

• Mi aggaszt engem?
• Tudok változtatni rajta?
• Tényleg hajlandó lennék változtatni?

Peterson szerint ha bármelyikre “nem” a felelet, akkor válasszunk más egyebet: “Keresgéljünk, míg nem találunk valamit, ami zavar, amin javítani tudunk, amin hajlandóak vagyunk javítani, aztán javítsuk meg! Ennyi elég lesz egy napra.”  Így tudjuk a saját létünket fejleszteni, állítja. Teljesen osztom a meglátását, a hólabda-effektus nagyon hatásos megközelítés. A könyv későbbi részében valahol még egy fontos kérdést feltesz, nem kerestem ki szó szerint, de ilyesmit: Mit tudok ma tenni, hogy elinduljak vele?

Természetesen, a cselekvés embereként kiválasztottam valamit még aznap, ami leginkább zavart. Enyhe kifejezés, hogy zavart, kifejezetten elbaszta a napjaimat már egy ideje a dolog. Nem voltam benne biztos, hogy tudok változtatni, de reméltem, hogy igen. Hajlandó az mindenképp voltam, mert már tele volt vele a hócipőm. Leírtam négy dolgot, amit tehetnék, és kettőt aznap és másnap el is kezdtem csinálni. Hihető vagy sem, de 24 órán belül sikerült megfordulni a lovon.

“Kérjünk és adatik. Kopogtassunk, és kinyílik az ajtó. Ha kérünk, mintha akarnánk, és kopogunk, mintha be akarnánk lépni, lehetőséget kaphatunk arra, hogy javítsunk az életünkön egy kicsit, nagyon vagy teljesen…” - olvasható a könyvben, a réges-régi bölcsességet felidézve.

Holnap, amikor előmásztál a szilveszteri delíriumból, és két pofára kanalazod befelé a jövő évi bőséget megalapozó lencsefőzeléket, miért ne tehetnéd fel magadnak ezt a három kérdést, és miért ne indulhatnál el rögtön aznap, egyetlen témában, egyetlen apró lépéssel a javítás felé? Többet érnél vele, mint az újévi fogadalmakkal.