2018. december 13., csütörtök

Az agresszivitás nem az erő hanem a gyengeség jele

Meglepően sokszor hallom, még fiatal vezetőktől is, hogy munkakontextusban helye van az agresszív viselkedésnek. Tapasztalatuk szerint működik, sőt, bizonyos kollégákkal csak ez működik. Nem vitatva, hogy vannak olyan céges kultúrák, illetve szervezeti fejlettségi szintek, ahol az erősebb eb párosodásának alapelve itatja át a mindennapokat, meglátásom szerint inkább különféle korlátainkról, gyengeségeinkről tesz tanúbizonyságot, ha ehhez az ősi túlélőösztönhöz folyamodunk egy olyan korban, ahol viszonylag ritkán tör az életünkre egy bozótosból süvöltve támadó spinosaurus (lásd a képen, balra). Íme hét ok, a teljesség igénye nélkül, ami agresszív reakcióra sarkallhat bennünket:

Félelem

Számomra ez az ok tűnik a legjellemzőbbnek és a legszínesebbnek. Mások viselkedése, döntései, kommunikációja, javaslatai, érdekei százféleképpen kelthetnek bennünk riadalmat, és válthatják ki támadva védekező ösztönünket. Veszélyeztethetik pozíciónkat, státuszunkat, megítélésünket, terveinket, érdekeinket, biztonságérzetünket. Félhetünk attól is, hogy kényelmetlenséget, extra problémákat és tennivalókat kaphatunk a nyakunkba. Minden okunk megvan tehát arra, hogy erőből leugassuk a másikat, ha például újabb rubrikát szeretne látni a közösen használt Excel táblázatban…

Tehetetlenség

Gyakran előfordul, hogy azért vagyunk agresszívek, mert tehetetlenséget érzünk, kifogytunk az ötletekből. Nekem itt rögtön a gyerekekkel folytatott kommunikáció ugrott be, amikor ötvenszer megkérted már valamire, még mindig tojik rád, legszívesebben ki ne mondjam, mit tennél, de még mindig az a legelfogadhatóbb opció, ha leüvöltöd a fejét. Erre persze megszeppen, enged a nagyobb testű élőlénynek, én meg azt hiszem, hogy “ez működik”. A fenéket hiszem amúgy, elszégyellem magam, lásd a következő pontot.

Önkontroll alacsony mértéke

Amikor az embernek elgurul a gyógyszere, főleg ha elég messzire, gyönyörűen demonstrálja, hogy nem sikerült neki az érzésein uralkodni. És persze azokkal vagyunk a legbunkóbbak, akikkel úgymond megengedhetjük magunknak a hierarchikus vagy függőségi viszonyok alapján. Az erős ember viszont fegyelmezett, képes az érzelmi önkontrollra. Nincs szüksége a hisztire ahhoz, hogy hallassa a hangját, és egyértelmű legyen az üzenete.

Készséghiány

Az önkontroll mellett más készségek is segítenek abban, hogy ne az agresszív fellépés legyen az egyetlen, amit előhúzhatunk a szerszámos ládánkból. Lehet erélyesen és határozottan fellépni üvöltözés, fenyegetőzés vagy személyeskedés nélkül is, el lehet engedni a fülünk mellett dolgokat, reagálás előtt igyekezhetünk jobban megérteni, hogy a másiknak mi a baja, mit és miért is akar vagy sem, elszámolhatunk tízig, megválaszolhatunk másnap is egy emailt, satöbbi.

Elodázott konfliktuskezelés

Gyakran látom, hogy azért van tele az emberek hócipője valamivel vagy valakivel, mert megvárta, amíg elviselhetetlen lett számára a dolog, ahelyett, hogy már az első vagy a második alkalomnál visszajelzést adott volna. Így viszont, a pohárba pottyant utolsó csepp már vihart keletkeztet a biliben.

Hajlam a tűzoltásra

Tulajdonképpen itt is készségprobléma van, az időgazdálkodás és a fókusztartás területén. Ha többnyire nem tervezetten dolgozik valaki, hanem folyamatosan tüzet olt, akkor állandó feszültségben él, ahol mindenfelől nyomást és támadásokat érez. Nem véletlen tehát, hogy akár egy sima érdeklődő kérdést is szurkálódásnak vagy baszogatásnak vesz, és akként is reagál rá.

Tudatosság hiánya

Csodálkozni szoktak az emberek, amikor a saját maguk által főzött ételt később meg is kell enniük. Megint egy családi példa jutott az eszembe: például körbevásárolják a gyerekeket okostelefonnal, tablettel és játékkonzolokkal, előfizetnek háromszáz tévécsatornára, majd pedig üvöltöznek velük, hogy miért a képernyő előtt rohadnak egész nap, ahelyett, hogy az udvaron szaladgálnának, bezzeg a mi időnkben…

Elvárásmenedzsment elmaradása

Végül, az egyik szokásos gumicsontom is kapcsolódik ide: milyen hülyék az emberek, mert maguktól nem találják ki, hogy én pontosan mit is akarok, mire lenne szükségem. Pedig mennyire logikus, egy óvodás is tudná. Tehát joggal akadok ki azon, hogy ez nem sikerül. Leüvöltöm vagy viccesnek gondolva a dolgot, gúnyosan beszólok, aztán elmondom neki mit akarok pontosan, és láss csodát: “működik” a dolog. Működött volna akkor is, ha előre elmondom neki, és akkor megúsztuk volna a kölcsönös adrenalinfröccsöt.

Az agresszív viselkedés drasztikusan rombolja az emberi kapcsolatokat. Bár látszólag alkalmanként eredményes, nagy ára van. Ha fontos neked valaki, akkor nagyon kell rá törekedni, hogy minél kevesebbet adagoljunk neki ebből a lassan ölő kapcsolati méregből.


• • 


Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.