A cinizmus egészségtelen táptalajon nő: a belső bizonytalanság mellett kifelé egyáltalán nem hordoz jó szándékot. Magunkat úgy igyekszünk felemelni, hogy valaki mást teszünk nevetségessé, bár általában egyébként valós problémák miatt csinálunk hülyét belőle. Ezért is különösen bántó és mély sebeket ejtő viselkedésről beszélünk. Egyúttal gyakran indulatáttétel is történik, hiszen valahol máshol szerzett frusztrációnkat töltjük ki a kollégánkon, epés megjegyzéseinkkel. Talán nem kell magyarázni, hogy ez miért nem szerencsés dolog egy vezetőnél, akár a beosztottai, akár a kollégái irányában cselekszik így.
Az önirónia ezzel szemben vicces lehet mindenki számára. Magunk is tudunk rajta nevetni, ahelyett, hogy tehetetlen dühünket élnénk ki, és akár egész kellemetlen dolgok is átkerülhetnek a tabu kategóriából a kimondott témák közé. A napokban futottam bele egy briliáns angol humorista, a Lost Voice Guy előadásába. Kíváncsi vagyok, el tudsz-e képzelni egy standup-ost, aki nem bír beszélni, amellett, hogy az állás is nehezére esik a betegsége miatt. A saját helyzetéből, mindennapi kihívásaiból csinál poént, úgy, hogy egy iPad-en keresztül kommunikál, lehetőségeihez mérten gesztusokkal kísérve mondatait.
Érdemes önvizsgálatot tartanunk, hogy az egyébként igen kívánatos humornak melyik változatával szoktunk élni. Mivel szokásról beszélünk, akarattal és gyakorlással le tudunk jönni arról, amiről szükséges lenne, teret adva azoknak a poénoknak, amiken tényleg közösen kacaghatunk, a jelenlévők számára nem bántó, és nem is demoralizálóan nihilista.
Íme a Lost Voice Guy fellépése a Britain’s Got Talent című tévéműsorban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.