A szervilis viselkedés a komoly csapatteljesítmény ellensége

Megdöbbentően sokszor szembesülök azzal a meggyőződéssel értelmes és képzett emberek, sőt akár középvezetők részéről, hogy a felettesnek nem igazán célszerű ellentmondani, eltérő gondolataidat megosztani, visszajelzést adni, igényeidet kérésként megfogalmazni, adott esetben (még ha eseti jelleggel is) nemet mondani. Minden bizonnyal vannak olyanok, akik sajnálatos módon megtapasztalták, hogy főnökük kizárólag a Bólogató Jánosokat képes tolerálni, és az ettől eltérő embereket szisztematikusan kicsinálja. Jelentős számban fordulnak elő viszont azok, akiknek nincs semmi konkrét idevonatkozó tapasztalatuk a vezetőjükről, mégis ezzel az előfeltevéssel élnek. Gyanúm szerint a szocializációjuk során épült fel ez az önkorlátozó hiedelem, leginkább iskolaéveik alatt (vagy korábbi munkahelyeiken), ahol nem nagyon kultiválták azokat a tanulókat (alkalmazottakat), akik nem álltak be a sorba.

Ebben a bejegyzésben azokkal a kártékony létformákkal nem foglalkoznék, akik szerint ők maguk tévedhetetlen félistenek, minden okosság legfőbb tudói, ezáltal bármely témában mindenkinek innia kell a szavaikat, és félelem-vezérelten, kussban végrehajtani a hatalmi pozícióból osztogatott utasításaikat. Már amíg őket is el nem kaszálja valaki vagy valami. Inkább azokhoz szólnék, akiknek egyáltalán nem áll szándékában efféle kultúrát kialakítani a csapatukban vagy a szervezetüknél, de mégis, rajtuk kívül álló, korábbi körülmények hatására úgy gondolkodhatnak a munkatársaik, hogy nem érdemes a felettesükkel szemben kifejteni a meglátásaikat. Valószínűleg nem kételkedsz abban, hogy ha összeadjátok a tudásotokat, erősségeiteket, tapasztalataitokat, kreativitásotokat, problémamegoldó képességeteket és lelkesedéseteket, együtt sokkal többre vagytok képesek, mintha csak te gondolkodnál és dirigálnál, a többiek pedig biorobotként hajtanák végre a parancsokat.

Íme néhány lehetőség, amelyeket szokássá építve ebben a tekintetben újraszocializálhatod a kollégáidat:

• Folyamatosan kérd ki az emberek véleményét, és kérdezd meg tőlük, hogy ők mit javasolnak a felmerülő problémák megoldására!
• Rendszeresen kérj visszajelzést az együttműködésetekkel kapcsolatban: mit folytass, mit hagyj abba és mit kezdj el csinálni a munkatársad szerint?
• Bátorítsd arra a kollégáidat, hogy szóljanak, ha szakmai meggyőződésükkel, valamint szervezeti vagy egyéni érdekeikkel ellentétes irányba indultok!
• Rendszeresen beszélgess el a kollégáiddal a munkával, a fejlődéssel és a karrierrel kapcsolatos céljaikról, elképzeléseikről, valamint a szervezeti lehetőségekről/realitásokról/elvárásokról.
• Értékeld, ha a kollégád kiáll az érdekeiért, igazáért! Fogadd el, hogy adott esetben magasabb prioritást élvez a magánélet, mint a munka.
• Tudasd a csapattagokkal, ha valamelyik munkatársad javaslatának, vagy akár kötekedésének volt köszönhető egy probléma megoldása, vagy a kiemelkedő teljesítmény!

A felsorolt javaslatok nem azt jelentik, hogy minden döntésednél figyelembe is tudod venni a munkatársak igényeit vagy véleményét. Egyszerűen annyiról van szó, hogy meghallgatod. Ez lehetővé teszi, hogy a jó ötleteket beépítsétek, a releváns kockázatokat menedzseljétek, és egymást jobban megismerve gördülékenyebbé tegyétek az együttműködést.

Ne felejtsd el, hogy a vezetői viselkedés kultúrateremtő hatású, és neked még akkor is van lehetőséged egy kedvezőbb és magasabb teljesítményre képes szubkultúra kialakítására a területeden, ha maga a szervezet inkább a szervilis magatartást jutalmazza!

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.