Mindig elmondom a vezetőképző programjaink résztvevőinek, hogy a viselkedéssel kapcsolatos tanulás nem magán a tréningen történik, bármilyen “aha” vagy “flash” élményt is sikerül előidézni a képzés során. Annak igazából annyi értelme van, hogy megadja a kezdőlöketet, felébreszti az érdeklődést, előidézi a nyitottságot a változtatásra. Ha a tréning még erre se képes, akkor végképp nem volt értelme.
A tanulás akkor történhet, amikor a résztvevő a saját életében ténylegesen kipróbálja az újonnan szerzett ismereteket, majd konkrét tapasztalatokat szerez. Amennyiben beválik neki, akkor újra és újra előveszi, és ez eredményezhet a későbbiekben tartós viselkedésváltozást, szokásként való beépülést az illető működésébe. Egy-egy tréningnap után azonban, visszacsöppenve a mindennapokba, gyorsan feledésbe merülnek a képzésen szerzett élmények, és csak a legfegyelmezettebb, legmotiváltabb emberek szorítják rá magukat a gyakorlatba ültetésre. Ezért tartom elengedhetetlennek, hogy a tréningek után egyéni szintű utánkövetésre kerüljön sor, ahol a résztvevő segítséget kap abban, hogy miként lehet a számára releváns ismereteket beleintegrálni a napi tevékenységeibe. Lehet, hogy magától értetődőnek tűnik ez a feladat, de messze nem az.
A közelmúltban számolt be arról egy programrésztvevőm az utánkövető konzultáción, hogy egy kollégája többszörösen elmulasztotta a vállalt határidőre való teljesítést, és ez már a következő héten esedékes szállításukat veszélyeztette. Gondolt egyet, és a szokásos stílusú piszkálódás helyett egy én-üzenetet fogalmazott meg, amit a legutóbbi, asszertivitással kapcsolatos modulunk során ismert meg. Ő maga is meglepődött, hogy rövidesen jött a válasz, hogy igaza van, a kritikus határidőre pedig meg is érkezett az elvégzett munka. Itt történt a tanulás, nem a tréningen. Bevált számára a módszer, így biztos vagyok benne, hogy hasonló szituációban újra eszébe fog jutni. És ha kellő számú alkalommal gyakorolja, később már észrevétlenül is ezt a kommunikációs eszközt fogja előhalászni a szerszámos ládájából.
Persze nem mindig abból származik tanulás, hogy a kiválasztott módszer beválik. Egy másik résztvevő hosszasan próbálta coachinggal kibuherálni a munkatársaiból, hogy milyen megoldást tudnának kitalálni a közös problémájukra. A kollégáknak azonban nem volt meg a szükséges tudása és/vagy tapasztalata, így a próbálkozás nem járt sikerrel. Megtanulta, hogy bár kérdésfeltevéssel kezdeni minden problémánál jó ötlet, vannak olyan szituációk, ahol igenis rá vár a megoldáskereső/ kezdeményező szerep. Előbb-utóbb rá fog érezni, hogy mely esetekhez passzol a csavarhúzó, és melyekhez a kalapács.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.