24 órás összezárás a hagyományos interjú helyett

A felvételi döntés igen költséges mulatság, főleg, ha felső vezetői pozícióról beszélünk, ami nagy hatást gyakorol a szervezetre. Pláne ha nem válik be az illető: az áldásos tevékenységével okozott kár és az elmaradt haszon is jelentős lehet. Mindezek ellenére elég korlátozott azoknak az eszközöknek a száma, amit egy menedzsment csapattag felvételekor alkalmaznak. Nyílván találkoznak vele többen, 1-1.5 órára, esetleg egy személyiségtesztet is bevetnek. Ez utóbbival kapcsolatban egyre gyakrabban hallom, hogy mellélőnek vele: két jelölt közül a teszt segítségével döntenek valamely személyiségdimenzió megléte vagy hiánya miatt, de valahogy mégsem úgy viselkedik az illető a mindennapokban, ahogyan a teszt mutatta. Persze az is lehet, hogy nem kiválasztásra való kérdőívet alkalmaztak, vagy nem validáltat, vagy nem értett hozzá az, aki felvette és értékelte. Esetleg túl messzemenő következtetéseket vont le az eredményekből. Egy felső szintű pozíciónál az assessment center vagy a próbamunka már érthető módon nem nagyon jön szóba. Esetleg az, aminek van is értelme, hogy az elképzeléseit gondolja át és vázolja szóban vagy írásban. Még egy kockázati tényezővel számolni kell az interjúknál, méghozzá azzal, hogy egyesek jól el tudják magukat adni, és az efféle meggyőzőkészség nem feltétlenül korrelál a magas szintű vezetői képességekkel.

Nem vagyok valami nagy tévékedvelő, többnyire megbánom, ha esetleg leültem elé vagy "passzív dohányosként" akaratlanul fogyasztottam, amíg más nézte. Néha-néha azonban vannak olyan műsorok, amiket értékesnek találok. Már többször beleakadtam az Összezárva Friderikusszal című műsorba, amit nagyon jó formátumnak találok. A műsorvezető, aki egyébként így karrierje utolsó harmadában már valóságosan laza, és végre magát adja, össze van zárva 24 órára a vendégével egy lakásban. Elkezdenek beszélgetni, belemelegednek, iszogatnak, a vendég főz valami vacsorát, estére már megfáradnak, megszokják a kamerát, így lehullanak az álarcok, mélyebb és őszintébb társalgás alakul ki. Aztán egy-egy kanapéra ledőlnek aludni, másnap még megreggeliznek, aztán távozik a vendég. Végül összevágnak belőle egy órás műsort a néző számára vélhetően legérdekesebb részekből. A legnagyobb értéke szerintem az, hogy 24 órán keresztül, főzögetve, borozgatva, elfáradva mindenkinek megmutatkozik valami az igazi lényéből, és nem csak a felszínt karcolgatják. A műsorvezető, akit nyílván előzetesen felkészítenek, a saját kíváncsiságán keresztül kérdezget, de véleményt is mond, reflektál, tehát nem egy vallatásról van szó, hanem egy olyan napról, amiről jó érzéssel távoznak a vendégei.

Az jár a fejemben, hogy egy-egy kritikus vezetői munkakörnél, ahol borzasztó lényeges a kultúrába illeszkedés, a közös értékrend, az, hogy ne csak egy rövid fellángolás, hanem egy fenntartható együttműködés legyen a felvétel eredménye, érdemes lenne az első számú vezetőnek ebbe invesztálnia egy napot. Menjenek el valahova, béreljenek ki egy apartman-szerűséget egy tele hűtővel, és beszélgessenek végig 24 órát. Nem csak a cég szempontjából hasznos ez: a preferált jelölt számára pont ugyanolyan életbe vágó, hogy a közvetlen felettesével, aki a cégben a passzátszelet fújja, mennyire tudnak egymásra hangolódni. Vagy hogy mennyire tölti fel energiával a vele átbeszélgetett nap, esetleg mennyire szívta le az energiáit ez a koncentrált találkozás? Hogy bírják egymást, amikor már fáradtak, vagy esetleg túlságosan őszinték? Hogyan kezelik azokat a helyzeteket, amikor eltérnek a mindennapi rutinokban a preferenciáik?

Most persze biztos sokan hülyének néznek, hogy melyik vezetőnek van erre ideje vagy kedve. Értem én, hogy nincs. Marad akkor a felületes ismerkedés, és a "vagy beválik, vagy nem" eredmény. Persze nem állítom, hogy ez a 24 óra lenne a varázspálca, amivel biztosra lehet menni, de szerintem sok minden kiderül ezalatt, ami néhány interjúból sose kerülne napvilágra. A mellényúlás következményeihez képest pedig egyáltalán nem jelentős befektetés.

Őszintén szólva, igaz tudatosság nélkül, de nekem is akadt már ebben személyes tapasztalatom. Bár réges-régen nem dolgozom alkalmazottként, nekem is húsba vágó kérdés, hogy akikkel összeállok valamilyen nagyobb szabású munkára, mennyire tudunk egymásra hangolódni. Egyesekkel néhány találkozó vagy levélváltás után kiderül, hogy nem lesz ez így jó. A probléma akkor van, ha ez a közös tevékenység megkezdése után derül ki. Amikor viszont egy "offsite" elteltével azt várom, hogy mikor dolgozunk megint együtt, akkor nem kérdés, hogy jó választás volt. Ha következőleg valami komolyabb összeállást fontolgatok, egész biztosan eltöltünk egy napot közösen, mielőtt a végső döntés megszületne.

Úgy mellesleg ez volt az 500. írás a Tudatos Vezetés blogon.