Állatkák országaiban jártam én, és baromi érdekes dolgokat tapasztaltam

Még nem is meséltem róla a blogon, de a nyári szünetben lehetőségem nyílt néhány külföldi útra, ezekről szeretnék most beszámolni.*

A tigriskék országában katonás rend uralkodik, legalábbis a felszínen úgy néz ki. Legfelül a király, alatta hűséges helytartói, majd szép sorban egymás alatt a piramis rétegei. Magasabb szintre jutni nem sok esély van, esetleg kihalásos alapon, lojalitás alapján. Vagy amikor a király elveszti bizalmát egy-egy vezetőjével kapcsolatban és likvidálja. Az alacsonyabb szintek tigriskéinek kuss van, viszont ha jól viselkednek, a Nagy Apa Tigriske gondjukat viseli egész életükön keresztül. Közben pedig az ügyesebbek "okosban" meg tudnak oldani néhány dolgot maguknak a szerényebb jövedelem mellé. Különösebb teljesítményt senki nem vár el a tigriskéktől, amit mondanak, azt végre kell hajtani, ha van értelme, ha nincs. Amikor nincs, lehet felfelé mutogatni a felelősséggel kapcsolatban. Amikor letelt a napi 8 óra munka, leütik a blokkolóórát és végre kiszabadulnak az utált munkahelyükről.

A rókácskák országában a tulajdonosi érdek, a profit és az Excel-táblákban kimutatható hatékonyság (ami nem mindig valós hatékonyság) a vezérelv. A munkahelyeken kifüggesztik a küldetésnyilatkozatot, amit senki nem tud megjegyezni, de nem baj, mert nem is érti senki, és nem is veszi komolyan. Minden esetben ott van valahol beleírva, hogy a legfőbb értékük a rókácska, de ez csak abban nyilvánul meg, hogy amíg az adott rókácskai erőforrás hasznot hoz, addig a képzésébe és a jóltartásába komoly pénzeket fektetnek. De a főnök rókácska szempillantás alatt leépíti, kirúgja azt, akire az Excel-tábla kimutatja, hogy a "hatékonyság" útjában áll. Mígnem egyszer a regionális főnök rókácska ugyanezt ki nem mutatja a főnök rókácskáról. A vezető rókácskák tervezés és kontroll elv alapján menedzselnek. Komoly arccal, hasraütés alapján készítenek előrejelzéseket, bevételi és profitterveket, majd hosszadalmas meetingeken magyarázzák, miért nem sikerült ezeket teljesíteni. Egyébként is egész napjukat meetingeken töltik, mert másképp nem tudnának informálódni, majd ez alapján koordinálni és kontroll alatt tartani a szervezetet. A döntéseket csakis ők hozzák, ők a DÖNTÉSHOZÓK. A végrehajtás pedig felülről lebontva történik, a fentről jövő célokhoz igazodással. A kis rókácskák fogaskerekek a nagy hajómotorban, a főnökrókácskák pedig fent a kormányállásban dirigálják a zsákmányszerzést vagy éppen a jéghegynek ütközést. Utóbbi esetben a híres bohócot idézve "nem baj, van másik" alapon lecserélik a tiszti kart, majd change management programot indítanak. A kis rókácskáktól hűséget várnak el, de egyoldalúan. A lelküket is szeretnék megvenni, de csak a kezüket képesek. Pénzzel, egyéni teljesítményhez kötött bónuszokkal motiválnak, és csodálkoznak, hogy ezért az üzleti deal-ért nem kapnak extra lelkesedést. Legfeljebb azoktól, akik érdemeik elismeréseként előre szeretnének jutni a szervezetekben. Mert itt van erre lehetőség.

A mackók országában is vannak törzsfőnökök, de ők nem akarnak mindent kontrollálni, és nem kívánnak mindenben ők dönteni. Ezeknek a főtörzsmackóknak viszont van valami nagy álmuk, elképzelésük, ahova el akarnak jutni a törzsükkel. Érdekes módon a kis mackókat be tudja lelkesíteni ez az álom, és tudják is, mit akar ez a törzs elérni a világban. A mackók csapatokban dolgoznak, és maguk döntik el, mit vállalnak fel az adott időszakban, amivel a nagy álom felé tudják segíteni a törzsüket. Értekezés helyett munkával telnek a napok, de azért minden nap megállnak egy negyedórára, hogy mindenki képbe kerüljön arról, hogy hol tartanak, vannak-e megoldandó problémák. Időszakosan elemzik az eredményeket, a felvállalt munka és egymás iránt felelősséget vállalnak, az elvégzett munkát pedig minden időszak végén bemutatják a törzs többi tagjának. A felvételről, a betanításról, a munkabeosztásról, a csapaton belüli szerepekről saját maguk döntenek. Meghatározott folyamataik vannak a megbeszélések rendjére és a konfliktusok rendezésére is, akár csapaton belüli, akár csapatok közötti helyzetekről beszélünk. A vezetői szerep felvállalása területenként változhat. A szerepek dinamikusan változnak a szükségleteknek és az egyéni erősségeknek megfelelően, nincsenek munkaköri leírások. A döntéseket az hozza meg, aki a problémával találkozik, de kutya kötelessége kikérni az érintettek tanácsát, véleményét. Ők viszont nem vétózhatnak, csak véleményezhetnek. Egyes törzseknél a tigriskék vagy a rókácskák számára egész bizarrnak tűnő működésmódok vannak, mint például a teljesítmény kollégák általi értékelése (főnök helyett), vagy a mackók által saját maguknak javasolt és megindokolt éves béremelés, amit egy bér-bizottság bírál el és véglegesít. Mindenki tehát egyben vezető is és döntéshozó egy személyben. A mackók érzik a mindennapokban, hogy hatást gyakorolnak, befolyásuk van a saját életükre és értelmét látják a tevékenységüknek.

*A történetek kitaláltak, a valósággal való bárminemű egyezés vagy nem egyezés a véletlen műve. :-)