Meglepetéssel olvastam vagy egy évvel ezelőtt, hogy Scott Adams-et, a Dilbert képregények szerzőjét az 50 legbefolyásosabb üzleti gondolkodó között tartják számon (Parker: The Thinkers 50, 2006). Rögtön kedvet kaptam, hogy elolvassam alapművét, a Dilbert elv-et (1996), de pont nem volt kapható. A közelmúltban viszont újra megjelent itthon, így nagy lelkesedéssel fogtam bele az olvasásba.
A könyv a szarkazmus eszközével teszi nevetség tárgyává a multinacionális cégek működési és vezetési gyakorlatát az irodai kalickák lakóinak szemszögéből. Érdekes kettősséget éreztem: egyfelől alkalmanként hangosan felnevettem, másfelől rendszeresen meg kellett állnom, mert belefáradtam a folyamatos kegyetlen cinizmusba. Még egy gondom volt: munkám során azon igyekszem, hogy fokozzam a vezetők tudatosságát, rávegyem őket bizonyos eszközök használatára, erre itt egy könyv, ami nevetségessé teszi ezeket a vezetési módszereket.
Aztán persze megállapítottam, hogy alapvetően nem a multicégek által alkalmazott vezetési módszerekkel és eszközökkel van a baj, hanem azzal, ahogy ezeket a mindennapokban megvalósítják. Nyugat-Európában és az USÁ-ban elég széles körben, míg nálunk inkább a külföldi cégek itthoni leányvállalatainál ismernek magukra és vezetőikre az olvasók, természetesen tisztelet a kivételnek.
Adams rögtön az elején megadja az alaphangot, amikor néhány konkrét bicskanyitogató munkahelyi sztori felsorolása után közli: „Eleinte meglehetősen kiakadtam az ilyen eseteken, de hamarosan kidolgoztam egy megdönthetetlen elméletet, ami segíthet magyarázatot adni az efféle munkahelyi anomáliákra: Az emberek idióták.” Később külön fejezetet szentel az idióták fejlődéstörténetének: „Kezdetben voltak az egysejtűek. A deviáns egysejtűek később majmokká álltak össze. Aztán jött a Totális Minőségellenőrzési Rendszer.”
Sokszor előfordul, hogy tréning vagy coaching ügyfeleimmel arra jutunk, hogy nem ártana a cégüknél vagy szervezeti egységüknél valamiféle jövőképet felvázolni. Aki dolgozott multicégnél, sokszor hidegrázást kap, amint emlékeibe idéződnek a vállalati szlogenek, küldetésnyilatkozatok és egyebek. Adams, aki meg van győződve róla, hogy „a legkitűnőbb küldetésnyilatkozatok ihlető forrása” (az erről tartott vég nélküli értekezleteken) „a feszülő hólyag és az agyhalál közeli unalom,” a következő példát hozza: „Célunk a világszínvonalú termékfejlesztés, pénzügyi elemzés, és flotta menedzsment az Abszolút Színvonal paradigma révén kidolgozott verhetetlen csapatdinamika maximális kiaknázásával, hogy mielőbb iparágvezető pozícióba kerüljünk.” Ismerős valakinek?
Az üzleti tervezéssel kapcsolatban is van húsbavágó megállapítás: „Minden valamirevaló üzleti terv az alábbi folyamat során nyeri el végső formáját:
1. az információk összegyűjtése
2. az információk semmibevétele”
A tudatos vezetői működés szerintem egyik alapköve a megfelelő visszajelzés és teljesítményértékelés. Természetesen ez a terület is megkapja a magáét. „Elméletben ez a folyamat egyfajta pozitív visszacsatolást hivatott előidézni a mentor és tanítványa között a minél jobb teljesítmény elérése érdekében. Ám ez valójában inkább olyan, mint amikor az ember egy döglött mókust talál a kert végében és egy mozdulattal áthajítja a szomszéd házára, hogy megszabaduljon a problémától. A szomszéd aztán szépen fogja magát és visszadobja a mókust, mintha neki bármit szabad volna. Végső soron senki sem boldog, pláne a szerencsétlen mókus.” Szóval így érzékelik ezt az eszközt a kalickákból. A kalickákból, melynek képzeletbeli prospektusában többek között az alábbi egyedi termékjellegzetességek állnak:
- „Felülről nyitott dizájn, hogy egyetlen zörejről se maradjon le.
- Kis alapterület, hogy minden kolléga testszagát zavartalanul érezze.
- Nincs ablak, nincs ablakpucolás.
- Rendelhető patkányszürke vagy fosbarna színekben.
- Könnyen mozgatható: kóstoljon bele az állandó költözködés izgalmaiba.”
A fenti néhány példa csak eklektikus ízelítő volt, ez olvasható 350 oldalon keresztül, képregényekkel súlyosbítva. Van még szó többek között értékesítésről, marketingről, értekezletekről, projektekről, folyamatok újratervezéséről és tanácsadókról. Beszél a vezetők legdurvább hazugságairól, az érvényesülés gátlástalan módszereiről és a profi munkakerülésről.
Akik ilyen cégeknél dolgoztak vagy dolgoznak, jót derülnek a könyvön, akik nem, azoknak nem adnám a kezébe, mert elmegy a kedvük bármilyen „bevált” vezetői eszköz tudatos alkalmazásától. Pedig lehet normálisan is, láttam rá számos példát. Sőt, multiknál is!
Mit csinálunk és hogyan csináljuk. Ha a hogyan kerül előtérbe, ha a forma határozza meg a célt, amit én is sokszor láttam, akkor lehet a gond...
VálaszTörlésI