Miért nem értjük meg egymást a külföldiekkel a munkahelyen?

Geert Hofstede évtizedek óta kutatja a nemzeti kultúrákat, és azok hatását a munkahelyekre és az ott dolgozó emberek együttműködésére. Először négy dimenzió mentén vizsgált számos nemzetet, majd később Michael Bond és Michael Minkov kutatásai alapján összesen hat dimenziót figyelembe véve hasonlította össze a nációkat. Először bemutatom az alapokat, hogy utána jöhessenek az érdekességek:

1. Hatalmi távolság (nagy/kicsi): azt jelzi, hogy a szervezetek és intézmények kisebb hatalommal rendelkező alanyai mennyire fogadják el a hatalom egyenlőtlen megosztását.

2. Bizonytalanság-kerülés: azzal foglalkozik, hogy a társadalmi szereplők mennyire tolerálják a bizonytalanságot és az egyértelműség hiányát. A bizonytalanság-kerülő kultúrák igyekeznek mindent szigorúan leszabályozni, és hisznek az abszolút igazságokban (ami természetesen az övék). Érzelmeik erőteljesebben kifejezésre jutnak. A skála másik végletében toleránsabbak az eltérő véleményekkel szemben, flegmatikusabbak és érzelemmentesebbek.

3. Individualizmus vs. kollektivizmus: az első esetben az az elvárás, hogy az emberek inkább magukkal és családjukkal törődjenek, míg a kollektivista kultúrákban az emberek születésüktől fogva nagyobb, összetartó csoportokba integrálódnak (nagycsaládok, munkahelyi közösségek).

4. Maszkulinitás vs. feminitás: arról szól, hogy a tipikusan férfias (asszertivitás, versenyszellem) vagy nőies (törődés, érzések, életminőség) értékek a jellemzőbbek. Persze nem jelenti azt, hogy a nők ne lennének nőiesek és a férfiak férfiasak minden kultúrában. Csak az arányok tolódnak el.

5. Hosszú/rövid távú orientáció: míg az előbbire a megtakarítás, a kitartás és a változásokhoz való alkalmazkodás, mint jövőorientált érték a jellemző, az utóbbi inkább a jelen és a múlt értékeihez ragaszkodik, pl. a nemzeti büszkeséget és a tradíciót tartja nagyra.

6. Elnéző vs. visszafogott: vannak kultúrák, amik elnézőek és elfogadóak az élet élvezete és a szórakozás tekintetében, míg mások visszafogottabbak a szigorú szociális normák miatt.

Most jön az első érdekes rész – Milyenek a világ népei? A nagyobb hatalmi távolság elfogadása jellemzi a latin, ázsiai és afrikai országokat, míg az angolszász és német kultúrák kevésbé tűrik ezt. A bizonytalanságot nem viselik jól a latin országokban, a német nyelvterületen, valamit Japánban. Toleránsabbak a bizonytalansággal az angolok, a skandinávok és a kínaiak. Az individualizmus főleg a fejlett nyugati államokat jellemzi, Japán középen van, míg a gazdaságilag kevésbé fejlett keleti országok inkább kollektivista kultúrában élnek. A maszkulinitás Japánban és több európai országban erős, a feminitás Franciaországban, Spanyolországban és Thaiföldön figyelhető meg. A hosszú távú orientáció a távol-keleten dívik, a muzulmán világ, Latin-Amerika és Afrika inkább rövid távra orientált. Megengedőbb a latin-amerikai, az angolszász és a skandináv kultúra, míg visszafogottabb Kelet-Ázsia, Kelet-Európa és a muszlim országok.

Második érdekes rész – Milyenek a magyarok? Voltam egyszer egy nemzetközi nagyvállalat szervezeti kultúra műhelymunkáján, ahol többen kiakadtak azon, amit Hofstede és munkatársai találtak. Nem szerettek tükörbe nézni. Középen állunk (46) a hatalmi távolság elfogadása tekintetében. Nem akceptáljuk úgy, mint a kínaiak (80), de nem is utasítjuk el, mint az írek (28) vagy a finnek (33). Igencsak individualisták vagyunk (80), közel az angolokhoz (89) és az USÁ-hoz (91). A férfias értékek nagyon jellemzőek ránk (88), talán csak Japán (95) és Szlovákia (110) előz meg bennünket ebben a dimenzióban. A bizonytalanságot, kétértelműséget lehetőség szerint szeretnénk elkerülni (82), ebben a németekre (83), az oroszokra (81) és a japánokra (88) hasonlítunk. Sokkal jobban tolerálják az ilyen helyzeteket pl. az amerikaiak (26) vagy akár a lengyelek (39). Középen vagyunk a jövő vs. jelen/múlt orientáltság skálán (58). A németek, a belgák és a japánok (80+) jövőorientáltabbak nálunk, míg az amerikaiak inkább rövid távon gondolkodnak. Inkább visszafogottak vagyunk (31). A horvátok, csehek, keletnémetek, lengyelek és más hasonló 20. századi sorsú országok ebben hasonlítanak ránk. Az angolok, a svédek vagy az írek elnézőbbek és lazábbak.

És akkor itt a harmadik, egyben legérdekesebb rész: érdemes a fentiek alapján elgondolkodni, hogy miért nem értjük meg (vagy esetleg miért értjük meg) sokszor egymást amerikai, angol, német, vagy lengyel kollégáinkkal. Különösen, ha valamelyik dimenzióban ellentétes szélsőértéken tanyázunk.

A http://www.geerthofstede.nl/ oldalon, mely a bejegyzésem forrása volt, megtalálhatók a kutatások adatai: az összes résztvevő ország összes pontszáma a skálákon. Akit érdekel, megnézheti saját külföldi főnöke, munkatársai vagy vállalatának tulajdonosai nemzeti kultúrájának leírását a 6 dimenzió mentén, és összehasonlíthatja a mi leírásunkkal. Talán könnyebb lesz megérteni, honnan jön a másik fél.

Egyébként Hofstede: Kultúrák és szervezetek – Az elme szoftvere c. könyve magyarul is elérhető.