Esettanulmány: katasztrofális menedzsment

Nem szoktam aktuális, nagy port kavaró eseményekről írni a Tudatos Vezetés blogon, de most kivételt teszek. Részben azért is, mert kevésen múlt, hogy múlt csütörtökön haza tudtam vergődni tatabányai munkanapomról és a nemzeti ünnepet nem az autómban dekkolva vészeltem át az M1-esen. Szokásos módon, politikától függetlenül, a történet vezetési vonatkozásaival kívánok foglalkozni.

Henry Mintzberg pár éve azt mondta az amerikai vállalatokra, hogy "they are overled and undermanaged". Értve ezalatt, hogy a felső vezetés elszakadt az alaptevékenységtől, túlzottan a leaderi szerepkörére összpontosít, ezáltal a cégeket nem menedzselik megfelelően. Valami ilyesmi zajlik országszinten is. Egyesek, jobbról vagy balról nagyokat álmodnak, és őket nem a negyedéves tőzsdei riportolás vezeti csaló utakra, hanem a négyévenkénti választás. A mindennapok menedzselése viszont alacsony színvonalú, az eredmények nem jönnek, bizalmi válság van, és az egyszemélyes, autokrata vezetői stílus elbizonytalanítja a vezetésben amúgy sem felkészült, vetésforgóban változó szakmai területi vezetőket.

A bénaság legátütőbben vészhelyzetben mutatkozik meg. A nap mint nap megtapasztalható impotencia csak szép lassan erodálja a teljesítményt. Krízisben viszont azonnal láthatóvá válik. Nézzük, hogyan demonstrálták menedzsment képességeik hiányát az állami szervek az M1-es autópályán kialakult helyzet kezelésében:

Krízismenedzsment esettanulmány

Figyelem, a gyengébb idegzetűek inkább ne olvassák el ezt a bejegyzést!

A Ponyvaregény című filmben Jules és Vincent, a két bérgyilkos autóban utaznak és társalognak, hátsó ülésükön informátorukkal, Marvinnal, akit előzőleg begyűjtöttek. Vincent a pisztolyát lóbálva magyaráz, a fegyver véletlenül elsül, melynek hatására Marvin feje egyenletesen szétkenődik a hátsó szélvédőn és a belső kárpitozáson. Az autót pórul járt utasával együtt barátjukhoz, Jimmyhez viszik, beállnak vele a garázsba. Jimmy felesége viszont hamarosan hazatér, és addigra mindent el kell tüntetniük. Nem nagyon van ötletük, ezért a nagyfőnökhöz, Marsellushoz fordulnak segítségért. Tekinthetjük Marsellust projektszponzornak, aki úgy dönt, hogy krízismenedzsert küld a probléma megoldásához.

Mr. Wolf telefonon kapja meg a projekt definícióját, feljegyzi a címet, az érintettek neveit, valamint a tényt, hogy egy hulla van az autóban, fej nélkül. A változásmenedzsmentben oly fontos sürgősség érzésétől hajtva (sense of urgency) a 30 perc távolságra lévő helyszínre 10 perc alatt vállalkozik kiérni. Megérkezve lényegre törő kommunikációval bemutatkozik az érintetteknek: „Mr.Wolf vagyok. Problémákat oldok meg.” Jimmy se szaporítja a szót: „Az van nekünk.”