Na szóval, már régen ott volt a hallgatnivalók listáján egy WMN-es Beszélnünk kell podcast epizód, melyben Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus oszt meg néhány fontos és érdekes információt a hatalomgyakorlás hatásáról az emberi működésre.
Mielőtt erről beszámolnék, szeretnék rámutatni, hogy a hatalomnak többféle forrása is lehet. Amire rögtön asszociálunk, az a szociális hatalom néhány formája. Például valaki eleve úgy született, hogy az adott társadalomban hatalmi helyzettel bír (a szülei eleve a felső tízezer vagy az uralkodó osztály tagjai), vannak, akik a pozíciójukból fakadóan rendelkeznek hatalommal (ezek például a vállalati és politikai vezetők, de mondjuk a szülői szerep is a gyerek felett hatalmi pozíció), továbbá informálisan is lehet valakinek hatalma, az ismertségéből, népszerűségéből vagy mondjuk a szenioritásából fakadóan. De nem csak társas, hanem személyes forrásai is lehetnek a hatalomnak, ilyen mondjuk a szakértelem, a tapasztalat, a kapcsolatteremtő képesség, egyéb személyiségjegyek/tulajdonságok, amelyek miatt mások fel tudnak nézni az illetőre, vagy akár a fizikai erő. Tehát messze nem csak az országok vezetői, vagy tágabban értelmezett politikai-gazdasági elitje gyakorol hatalmat mások felett, hanem az anya/apa, a gyerek egy másik gyerek viszonylatában, a tanárok, az orvosok, az ismert emberek, a középvezetők, a hivatalnokok, a felső szintű vezetők, és persze ki ne hagyjam a portásokat.
A hatalmi helyzet számos különféle hatást gyakorol az emberekre, kutatták is bőségesen, de most csak néhány aspektusra szeretnék rávilágítani a podcast beszélgetés alapján. Az egyik fontos érdekesség, hogy az úgynevezett “bizonytalanul kötődő” emberek hajlamosabbak arra is, hogy a hatalmi helyzetükkel visszaéljenek, és arra is, hogy elfogadjanak egy nem partneri, alárendelődő kapcsolódást. Míg a nemzetközi kutatások mintáiban 50% körül van a bizonytalanul kötődők aránya, a Semmelweis Egyetem hazai, hasonló felmérései egy eléggé sokkoló, 70%-os arányt mutattak. Szóval az emberek több mint kétharmadánál fennáll a veszély, hogy vagy egészségtelenül dominálja a kapcsolatokat, vagy lemegy kutyába, már elnézést a kifejezésért. Esetleg mindkettőt párhuzamosan, kutyaerősség függvényében… Nyilván ez messze nem mindenkire igaz, de az arányok jól láthatók. És az is, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, de a különbség így is számottevő sajnos.
Két területet emelnék ki itt a hatalom hatásáról az egyénre, legyen szó szülőről, tanárról, vállalati vezetőről, főispánról vagy magáról a királyról (pun intended). Az egyik, hogy megváltozik az érzékelés. Voltak olyan kutatások, ahol a hatalmi helyzetre előfeszített alanyok szisztematikusan alacsonyabbnak ítélték a megfigyelt személyeket, akár szemtől szemben látták őket, akár képen. De fordítva is igaz volt: az alárendelt szerepbe helyezett személyek mások testmagasságát rendre magasabbnak tippelték. Ez persze csak egy egyszerű példa, de azt is látjuk a mindennapokban, hogy a hatalmi helyzetben lévők hajlamosak eléggé torz módon érzékelni az őket körülvevő világot, túlbecsülni a saját hatásukat és teljesítményüket, valamint alulbecsülni másokét.
A másik fontos és érdekes tudnivaló, hogy a hatalmi helyzet csökkenti a személy empátiáját (hogy mennyire tudja magát beleélni mások helyzetébe érzelmileg) és mentalizációs képességét egyaránt (az a képesség, hogy mentális állapotokat – elképzeléseket, szándékokat, vágyakat, színlelést, tudást tulajdonítunk magunknak és másoknak). Tehát fullra érzéketlenné tudnak válni a hozzájuk képest alárendelt szerepben lévőkre, legyen az egyetlen személy, egy munkahelyi csapat, vagy a teljes lakosság. Ráadásul jól benézik, hogy a másik mit gondol, mit akar, mire vágyik, satöbbi. Persze az is ismerhető a pszichológiából és a viselkedéstudományból, hogy a bizonytalanul kötődő (70%) embereket elég jól lehet manipulálni, amennyiben azt szakszerűen végzik, akár üzleti előnyszerzés, akár a hatalmi pozíció fenntartása a cél.
A podcastban arról is beszélnek, hogy milyen nagy felelősséggel bírnak mindazok, akik hatalmi helyzetben vannak, a szülőktől a tanárokon át a felső vezetőkig, mert ők döntik el, hogy ezzel a helyzettel élnek (úgy befolyásolnak másokat, hogy az nekik is előnyös legyen), vagy visszaélnek (úgy manipulálnak másokat, ahogy az kizárólag a saját érdekeiket szolgálja).
Nekünk pedig, írástudóknak, az a felelősségünk, hogy felhívjuk az emberek figyelmét mindezekre, hogy egyrészt hatalmi helyzetben válasszák az etikailag helyes utat, visszaélés helyett törekedjenek egyenrangú, felnőtt kapcsolatok kialakítására másokkal, másrészt ők se vessék alá magukat egyesek indokolatlan, elfogadhatatlan, és a saját maguk számára hátrányos, agresszív hatalomgyakorlásának. Ismét aláhúzva, hogy mindez a homokozótól a munkahelyeken át az országházig érvényes. Az értelmiség felelőssége, hogy ebben előre tudjunk lépni, egyrészt jó példával elöl járva a mindennapi viselkedésünkben, másrészt a hatalmi helyzetben lévőket meggyőzve, vagy ha kell, asszertív módon befolyásolva.
Iratkozz fel most a Tudatos Vezetés YouTube csatornára, hogy értesülj az ingyenes hangoskönyv megjelenésekről! Kattints ide: https://www.youtube.com/@TudatosVezetes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.