Tényleg kétszer kéne átgondolnunk az ötleteket: egyszer józanul, egyszer ittasan?

Pár napja Körösi Tibi barátom szerintem poénból bedobott egy képet a chatünkbe, ami egy képet tartalmazott, valamint egy feliratot, miszerint az ókori Perzsiában az ötleteket kétszer vitatták meg, egyszer józanul és egyszer beb@szva, és amennyiben mindkét szűrőn átment, jó ötletnek értékelték. Majd mindjárt leírom a saját, ide vágó tapasztalatainkat a módosult tudatállapotban történő munkavégzéssel és döntéshozatallal kapcsolatban, de előtte még beszámolnék arról, hogy kiállta-e az idézet a kiritikus gondolkodással történő ellenőrzés próbáját (azaz utánanéztem, mennyire hiteles ez az információ).

“Az az állítás, hogy az ókori perzsák a fontos kérdéseket kétszer vitatták meg – egyszer ittasan és egyszer józanul –, a görög történetírótól, Hérodotosztól származik. A Históriák című művében ezt jegyezte fel”:

 "Szokásuk, hogy a legfontosabb ügyekről részegen tanácskoznak; majd másnap, amikor kijózanodtak, előterjesztik a döntést, amelyet előző este hoztak… Ha akkor is elfogadják, végrehajtják; ha nem, félreteszik azt." (World History Encyclopedia) “Ugyanakkor Hérodotosz az egyetlen forrása ennek a beszámolónak, és a modern történészek megkérdőjelezik annak hitelességét. Egyesek úgy vélik, hogy ez a görög elfogultságot tükrözi, mivel a perzsákat a bor élvezetének hódoló és irracionális népként ábrázolja. Mások szerint ez talán a perzsa szokások túlzásba vitele vagy félreértelmezése lehetett. (Odd Athaneaum) Összefoglalva, bár Hérodotosz dokumentálta ezt a gyakorlatot, hitelessége továbbra is bizonytalan a kulturális elfogultság és a megerősítő bizonyítékok hiánya miatt.” (ChatGPT)

Szóval lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem, mindenesetre azért megfontolandó a dolog. Nekünk van többféle személyes tapasztalatunk is a témában, pro és kontra egyaránt. Például az, hogy a senior szintű kollégák kiválasztási folyamatának utolsó lépcsőjeként elmegyünk a jelölttel egyet iszogatni. Akkor mindkét oldal őszintére issza magát, és akár olyan dolgokat is megosztunk egymással, ami fontos lehet a jövőbeli, hosszú távú együttműködés tekintetében. Például egy mostani kollégánkkal kapcsolatban egyértelmű volt, hogy megvan benne a szükséges keménység. De abban nem voltunk biztosak, hogy a kellő lágyság is ott van-e. Például ennek kiderítésében segíteni tudott a lazább formátumú beszélgetés, még mielőtt meghoztuk volna a közös döntést. Volt olyan eset is, amikor ezt a lépést kihagytuk, aztán később, viszonylag hamar elváltak útjaink, a jó kapcsolat teljes megtartása mellett. Nem állítom, hogy azért történt, mert nem mentünk el vele inni rendesen, mindenesetre korrelált a két dolog. Az a része biztos, hogy nem mentünk elég mélyre, mert nálam már egy régebbi ismeretség volt, ezért feltételeztem olyanokat, ami aztán nem teljesen igazolódott vissza az életben.

Olyan tapasztalatunk is volt többször, amikor az italozás nem segítette, sőt, kifejezetten gátolta a hatékony munkavégzést és döntéshozatalt. Például anno az Act2Manage app tartalomfejlesztésekor észrevételezte a legfontosabb akkori app ügyfelünk, a Telekom projektvezetője a témában, hogy bizonyos tartalmakba már nem jutott annyi szellemesség, mint a többibe. Igaza volt. Kifogyott belőlünk azoknál a varázs. Mit tehetnénk? Menjünk le Robival Zamárdiba, vigyünk magunkkal pár üveg bort, és majd jól megviccesítjük, ahol ez elmaradt. Megebédeltünk a Mauróban, már ott is pár olasz tételt megkóstoltunk, betoltunk egy kávét, és a teraszon nekiálltunk a tartalmakat olvasni a számítógépről. Kínlódtunk vele vagy egy órát, és kábé semmi ötletünk nem támadt. Szerintem még egymásnak is annyira unalmas társaság lettünk, kényszeredetten a munkára fókuszálva, hogy talán még ülve el is aludtunk, vagy legalábbis lebukott a fejünk. Sebaj, folytattuk a borozást, de az se eredményezett bennünk semmiféle kreativitást. Aztán elengedtük, és a lazításra összpontosítottunk, a borokra, a szabad társalgásra, illetve sétáltunk egyet a Balaton-parton. Mielőtt este kidőltünk volna, Robi beszélt telefonon a kedvesével, és eléggé szégyenkezve vallotta be, hogy elcsesztünk egy full napot, és az ég világon semmi eredménye nem volt. Aztán másnap viszonylag korán ébredtünk, és egy hosszabb reggeli során, immáron józanul, klasszul megviccesítettük az ebből a szempontból hiányos tartalmakat. Az ügyfél is elégedetten olvasta őket, és már nem volt többé hiányérzete.

De például az évente általában két alkalommal megtartott partneri vagy senior offsite-unk fonala a welcome pálinkától az utolsó esti vörösborig a közös főzésről és rengeteg beszélgetésről szól. De a nonstop borkóstolás egyáltalán nem gátol bennünket a legfontosabb kérdések őszinte és mély megbeszélésében, a helyezettel való reális szembenézésben, valamint a jövőbeli irányok és stratégiák alapos átgondolásában, és végül konkrét akcióterv lépések meghatározásában. Itt inkább olajozza a fogaskerekeket, semmint botot szúr a küllők közé, hogy italozással van egybekötve.

Természetesen nem szeretnék itt reklámot csinálni az alkoholnak, van ezzel elég baja a világnak és az országunknak különösen. Legális drog, rengeteg betegséget és bánatot okoz, egyúttal az is igaz, hogy felelősen fogyasztva a gasztronómiai kultúránk fontos része. Mondjuk nem könnyű felelősen fogyasztani, tekintve az emberi agy működését és azon belül a dopamin nevű neurotranszmitter hatását. Ezt a filozófiai vitát nem nyitnám ki, de azt merem állítani, hogy egyre jobban megtanuljuk az évek során, hogy hol gátolja a hatékony munkát, hol semleges, és hol segíti akár elő azt.

• • •

Ha cégvezetőként vagy HR vezetőként szívesen beszélgetnél arról, hogy miként folytathatná egy képzett és tapasztalt menedzseri csapat a vezetői tanulást a viselkedéstudomány és az idegtudomány alapjaira építve (viselkedésváltozás tervezése, elkötelezettség fokozása, hatékonyabb befolyásolás és változásmenedzsment), akkor vedd fel velünk a kapcsolatot a cservenyak.tamas@menedzsmentor.com címen!