Amy Wrzesniewski, a Yale Egyetem professzora, és Jane Dutton, a Michigani Egyetem kutatója azt vizsgálták, hogyan tehetik az emberek a munkájukat tartalmasabbá apró, tudatos változtatásokkal. Ezt a folyamatot nevezik munkakör-átformálásnak (job crafting), aminek az a lényege, hogy nem csak a feletteseinken múlik, milyen a munkánk. Mi magunk is alakíthatjuk azt – akár a feladataink újragondolásával, akár azzal, hogy az elvárton túl másféle kapcsolatokat is építünk a munkahelyen, vagy egyszerűen csak a szokványostól eltérő perspektívából tekintünk a munkakörünkre. Mielőtt azt mondanád, hogy ez nálatok teljességgel lehetetlen, a kutatók azt állítják, hogy ezt az emberek mindenképp megteszik (ti. leszarják a munkaköri leírásban foglaltakat), függetlenül attól, hogy kapnak-e rá formális engedélyt a főnöküktől vagy sem.
A kutatásaik egyik legérdekesebb példája egy tanulmány, amelyet a michigani Ann Arbor egyetemi kórházban végeztek. A takarító személyzetet vizsgálták, akiknek munkája első ránézésre egyértelmű: tisztaság legyen a kórházban. De ahogy jobban beleásták magukat, kiderült, hogy a dolgozók két jól elkülöníthető csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok, akik szorosan a munkaköri leírás szerint tevékenykednek, és nem túl sok örömöt lelnek a munkájukban. A másik csoport viszont sokkal szívesebben járt be dolgozni, mert a munkaköri leírásnál lényegesen több mindent tettek a mindennapokban, pontosabban olyanokat is, amelyek egyáltalán nem szerepeltek benne. Voltak, akik átrendezték a képeket a betegek szobájában, hogy barátságosabb és változatosabb legyen a környezet. Mások beszélgettek a családtagokkal, hogy enyhítsék a feszültségüket, vagy egyszerűen mosolyogtak, bátorítást adva a betegeknek. Ők nem „csak” takarítók voltak – saját magukra a gyógyító csapat tagjaként tekintettek.
Ez a hozzáállás meglepően sok pozitív eredményhez vezetett. Először is, ezek a takarítók számottevően elégedettebbek voltak a munkájukkal, hiszen úgy érezték, hogy fontos szerepük van a betegek gyógyulásában. Másodszor, az ilyen proaktív viselkedés jó hatással volt az egész kórházi környezetre: a betegek és családjaik jobban érezték magukat, és emiatt talán gyorsabban is gyógyultak. Végül pedig, ez az újfajta szerepfelfogás az ő mindennapi életüket is gazdagította, hiszen látták, hogy a munkájuk nemcsak szükséges, hanem értékes is.
Felmerül a kérdés: hogyan tudnád te is „megpimpelni” a munkaköröd? Nem kell nagy dolgokra gondolni, és nem feltétlenül szükséges ehhez vezetői jóváhagyás. Elég, ha apró változtatásokat vezetsz be, amelyek közelebb hozzák a munkád a saját értékeidhez vagy érdeklődési körödhöz. A szerzők javaslata szerint gondold át, (1) hogyan szervezhetnéd át a napi feladataidat, (2) milyen személyes kapcsolatokra tudnál több energiát fordítani, vagy (3) milyen új értelmet találhatnál abban, amit csinálsz!
Egy-egy kisebb változtatás három dolgot eredményezhet:
- Jobban fogod érezni magad, szívesebben jársz be majd dolgozni.
- A környezeted – legyen az a csapatod, a vevőid, vagy akár a családod – is pozitív megélésekről fog beszámolni veled kapcsolatban.
- A teljesítményed is javul, hiszen ha szereted, amit csinálsz, ha nagyobb az elkötelezettséged a munkád iránt, az meglátszik az eredményeken is.
Mindezek természetesen a munkáltató cégnek/szervezetnek is hasznára válnak, ezért vezetőként is van értelme ebben explicit módon támogatni a kollégákat, beszélgetni a lehetőségről és a rugalmasság kereteiről.
Te hogyan tudnád megpimpelni a saját munkakörödet, szép csendesen? Miként segíthetnél vezetőként a csapatod tagjainak ugyanebben?
Köszönöm szépen a témafelvetést Marján Zsolt fejvadász barátomnak az Exetim Selection-től!
• • •
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.