2018. október 15., hétfő

(Majdnem) mindig csak a következő lépésre koncentrálj!

Aki szokta olvasgatni az eszmefuttatásaimat, az tudja, hogy elég nagy híve vagyok a tudatosságnak, az előre gondolkodásnak és tervezésnek. Ha nagyjából átgondoltad, merre szeretnél konvergálni a következő pár évben, és persze tenni is hajlandó vagy érte, akkor előbb-utóbb jó eséllyel képes is leszel arra terelgetni a munkádat vagy az életed egyéb területeit. Ha meghatározod, mi mindent szeretnél elérni a következő egy évben, ennek megfelelően cselekszel és rendszeresen nyomon is követed az előrehaladást, valószínűleg a célok számottevő része teljesülni is fog, vagy ha nem is teljesen, akkor legalább érzékelhető lépéseket teszel feléjük. Annak is van értelme, megkönnyítendő a mindennapi döntéseinket, hogy kitaláljuk, mi mindenre fogunk igent és nemet mondani a következőkben. Ez is sokat segít a fókusztartásban és az időgazdálkodásban.


Ennek ellenére megérintett egy mondat, amivel Patrick Lencioni: Az ideális csapatjátékos című könyvében található tanmese szereplője, a protagonista neje bíztatja férjét az előtte tornyosuló kihívással kapcsolatban: “Mindig csak a következő lépésre koncentrálj!” Belegondoltam, hogy mennyire igaza van ebben. Ha minden nap a víziónkon vagy az éves céljainkon morfondírozunk, az nem feltétlenül szerencsés. Túl messze vagyunk ugyanis az elérésüktől, ráadásul annyiféle változó van, ami befolyásolja, hogy végül miképp fogunk odajutni, hogy inkább elbizonytalanítja az embert ez a perspektíva. Nem lehet véletlen, hogy profi csapatok edzői is jellemzően elzárkóznak a különféle esélylatolgatásoktól a velük készített interjúkban, és azt mondják, hogy csak a következő mérkőzésig néznek előre, arra készülnek fel teljes erőbedobással.

A legerősebb figyelmet és összpontosítást, így a tőlünk telhető legjobb teljesítményt az előttünk álló következő feladatnál tudjuk a céljaik szolgálatába állítani. Mindegy, miről van szó: egy megbeszélés levezetéséről, egy munkatárs coachingjáról, valamilyen anyag elkészítéséről, vagy egy probléma megoldásáról. Aztán kiderül, hogyan sikerül, miként pattan vissza a labda másokról, mi történik a tágabb környezetben, és onnan tudunk ismét a sorban elénk kerülő feladattal foglalkozni. Elégedettséget és motivációt pedig abból lehet nyerni, hogy az adott tevékenységet a rendelkezésre álló erőforrások, képességek és tudás alapján, magas koncentráció mellett eredményesen abszolváltuk. Azon pedig, ami nem rajtunk múlik, illetve nem is tudunk befolyásolni, nem rágódunk. A hosszabb távú célokat elegendő alkalmanként áttekinteni, hogy jó úton járunk-e feljéjük. Ma este ennyit tehettem tehát, hogy ezt megírtam számodra, aztán kezdesz vele, amit akarsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése