2016. október 20., csütörtök

Besenyő Pista bácsi és az erősségfilozófia

Tanult kollégáim a Menedzsmentornál nagy zászlóvivői az erősségfilozófiának, mely szerint leginkább azzal járunk jól, ha azoknak a területeknek a fejlesztésére fókuszálunk, amelyekben már eleve jó adottságokkal rendelkezünk. Az oktatás és a munka világa ezzel szemben többnyire azon ügyködik, hogy rámutasson az ember gyengeségeire, és azt tekintse fejlesztendő területnek. Majd pedig mindenki versenyt csodálkozik, hogy nem jut vele egyről a kettőre.


A Gallup kutatói mellett egy másik nagy szaktekintély, Besenyő István professzor is rámutatott már ugyanerre, abban az emlékezetes TED előadásában, ahol számos példával alátámasztva fejtegeti, “mi hülyeség, és mi nem az”. Vegyük például a kőolajfinomítást! “Nem fog nekik sikerülni.” - argumentál Besenyő tanár úr. “Megy a csőben szomorúan a kőolaj (…) Elismerem, hogy finomodik, finomodik a kőolaj, de ami a legvégén kigyön, az még nagyon rossz. Nem sikerült nekik, kérem szépen. De mér valami olyanból kezdték, ami ennyire rossz? A kőolaj, az nagyon rossz, kérem! Mér nem kezdték valami olyanból, ami már majdnem finom? Például krumpli. Nem is kell a gyár. Csak a lábas. Betenni, megfőzni, már finom.”

A terméketlen talajba vetett magból nem lesz bőséges termés. Ez egyrészt igaz az egyéni készségekre, de a szervezeti kompetenciákra is. Tapasztalataim szerint teljesen feleslegesek azok a beavatkozások, amelyeknek még nem jött el az ideje. Nem érdemes változási folyamatot indítani, ha a tulajdonosoknak még nem fáj eléggé, és/vagy ha a top menedzsment nincs teljes mértékben elköteleződve. Nem segít a szemléletformálás, amíg a régi struktúra és működésmód áll fenn. Értelmetlen a készségeket fejleszteni, ha a résztvevők nem érzik még a szükségességét a saját bőrükön. Akkor kell nyomni egy kövér gázt, amikor már eldőlt, hogy merre megyünk, beszállt mindenki, aki akart, és a kormány irányba van állítva. Különben “megy a csőben szomorúan a kőolaj, finomodik, finomodik, de ami a legvégén kigyön, az még nagyon rossz.”

1 megjegyzés:

  1. Kristóf András2016. október 21. 23:21

    Teljes mértékben egyetértek a postban megfogalmazottakkal. A tulajdonosok / top management "fájdalma" nélkül, más szóval a változtatás iránti elkötelézéttsége nélkül nincs esélye a fejlesztésnek. Más kérdés a fejlesztő felelőssége és képessége ezen elkötelezettség felkeltésében, elnyerésében. Az elmúlt húsz évben több esetben kezdtünk el fejlesztési folyamatot úgy, hogy a megrendelő elkötelezettsége menet közben érte el a kritikus mértéket, a támogatás és a bizalom igazán csak több hónapos sikeres együttműködés során erősödött az optimális mértékűvé.

    VálaszTörlés