Egy csipet tudatosság, jelentős hatékonyságnövekedés

Vegyünk egy tipikus munkanapot! Bemész az irodába, megnyitod a leveleidet, van egy nagy rakás. Elkezded feldolgozni, aztán csipog a naptárad, hogy mindjárt kezdődik egy megbeszélésed, amit valaki más szervezett. Gyorsan elkapsz egy kávét, végigülöd a megbeszélést, kimész a mellékhelyiségbe, aztán korgó gyomrod jelt ad az ebédidő eljöveteléről. Étkezés után, kajakómában, próbálod befejezni az üzenetek átnézését, melyek száma közben több lett, mint amennyiről reggel indultál. Még egy megbeszélés következik, amiről újabb feladatokkal távozol, aztán 4-kor nekiállsz valaminek a listádról, hogy mégis haladj egy kicsit az egyik fontos munkáddal a sok közül. Persze túl sok energiád már nem maradt, tehát azt választod, amelyikhez a legtöbb kedved van. Ismét eredményes munkanapot tudhatsz a hátad mögött…

Az egyik Tudatos Vezetés programrésztvevőnk egy hónapja úgy döntött, hogy egy csipet tudatosságot visz a működésmódjába. Évek óta vezet kisebb csapatokat, de leginkább sodródik az árral, jelentős túlóramennyiséggel. Először is fogta, és összeírta az aktuális munkáit egy táblázatba, mindegyikhez határidőt rendelt saját magának, és ezeket egyeztette a csapataival is. Minden napra betervezett egy fontos feladatot, amivel a napot kezdi, a reggeli idősávot lefoglalva e célból. Amikor kész van vele, jöhetnek a levelek, a megbeszélések.

Négyből három hétig tartotta ezt a működésmódot, és sorra pucolta ki az elmaradásait. Senki nem panaszkodott, hogy ne kapott volna elvárható módon választ a levelére. Emberi időben végzett is minden nap a munkával. Az utolsó hét számukra különösen őrület volt, tekintve egy fontos határidőt, ami a tevékenységüket erősen meghatározza, így akkor az ügyfelek utolsó pillanatos igényei miatt borult a terv. A kritikus dátum után azonban ismét visszatért a kívánatos működésmódra. Megbeszéltük, hogy nagyon nem mindegy, mi a norma és mi a kivétel. Addig semmi gond, amíg a jellemző gyakorlat néhány kivételtől eltekintve az, hogy a kutya csóválja a farkát, nem a farok az ebet.