Hatalmas gáz szerintem, hogy az iskolaévek során nem sok iránymutatást kapnak az emberek arra, hogy milyen szakmai pályafutás lenne számukra testhezálló. Ha nem megy jól az általános iskola, mennek szakmunkásképzőbe. Ha jobbak a tanulmányi eredmények, akkor gimnáziumba, illetve akinek a szülei abban hisznek, hogy a biztonság kedvéért kéne egy szakma is, azok szakközépbe. Aki ott rosszul tanul, az nem megy tovább a felsőoktatásba. A pályaválasztás pedig sok esetben leginkább azon múlik, hogy mely két tantárgyból érzi magát képesnek az illető fiatal arra, hogy felkészüljön a felvételire. Ennek eredményeként keletkezik a sok pályatévesztett ember, motivációvesztett vagy kiégett tanár, üzletember vagy egyéb diplomás. Nyílván vannak kivételek, akik tudatosabban választanak szakmát: a jogász, akinek az ükapja is az volt, az állatorvos, aki már háromévesen is a baromfiudvarban praktizált a nagymamánál, vagy a színésznő, aki világ életében erre vágyott. De biztosan nem ez az általános.
Talán meséltem már arról, hogy 18 éves koromig én is azt tudtam meg magamról az iskolában, hogy egyértelműen reál beállítottságú vagyok, és hogy bármiféle tanulási tevékenységet mélységesen utálok. A gépészmérnöki karon történő gyors, de annál látványosabb orra bukás kezdett először arra ébreszteni, hogy abszolúte nem vagyok reál fajta, még akkor se, ha kevésbé rühelltem a matekórákat mint a történelmet vagy a magyart. Később aztán kiderült, hogy az emberekkel foglalkozáshoz és az írásos tudásmegosztáshoz van leginkább érzékem, tehát minden kétséget kizáróan humán beállítottságú kell legyek. És ami még emellett nagyon fontos számomra, hogy folyamatosan tanulhassak. Nesze neked első 18 év önismereti konklúziója…
Hiszek abban, hogy mielőbb kiderülnek az ember természetes adottságai és preferenciái (ahelyett, hogy pályaválasztáskor a tantárgyi osztályzatokból és a feltételezett kereseti lehetőségekből indulnánk ki), annál valószínűbb, hogy boldog és elégedett életet élhet felnőtt korában. Meglepetésemre belebotlottam a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által működtetett Nemzeti Pályaorientációs Portál nevezetű honlapba, melynek kérdőívei ebben nyújtanak segítséget, gyereknek és felnőttnek egyaránt. Általános iskolásoknak, középiskolásoknak és felnőtteknek összesen vagy 30-40 féle kérdőívet, releváns témákban és a mintavételem alapján érvényesnek tűnő eredményekkel. Csak hogy egy példát említsek: az általános iskolásoknak készített, tantárgyak iránti érdeklődést vizsgáló kérdőíve, az ugyancsak általános iskolásoknak kínált szabadidőmérleg, és a felnőtteknek szóló pályaorientációs kérdőív pontosan ugyanazokat az érdeklődési területeimet emelte ki (annak ellenére, hogy a tantárgyas kérdőívben kifejezetten "negatív" hozzáállással válaszoltam, alig jelöltem be valamit):
Alkotás iránti érdeklődés
Az alkotó típusú érdeklődéssel jellemezhető emberek egyik legfontosabb jellemzője, hogy olyan tevékenységek vonzóak a számukra, ahol a korábban megszerzett ismereteik, képességeik és készségeik segítségével új, esetleg mások által még nem ismert megoldásokat találjanak ki különféle kérdések, problémák megoldására. Gyakran fontosnak tartják azt is, hogy személyiségük sajátosságait megmutassák valamilyen alkotó tevékenység keretében. Szeretik a nagyfokú önállóságot a feladatok megoldása során, és fontosnak tartják az új élmények szerepét a mindennapi tevékenység keretében.
Gondolatok iránti érdeklődés
A gondolatokat központba állító érdeklődés olyan tevékenységekben érhető tetten, ahol a világ dolgai közötti összefüggések, kapcsolatok feltárása, kutatása áll a középpontban. Fontos, hogy a tevékenység során legyen idő és alkalom az elmélyülésre, a problémák részletes elemzésére, elméleti megoldások kidolgozására.
Kezdeményezéshez kötődő érdeklődés
A kezdeményező típusú érdeklődéssel jellemezhető személyek esetében fontos igény, hogy változatos, folyamatosan új kihívásokat tartogató helyzetekben gazdag munkatevékenységet találjanak. Dinamikus, lendületes személyek, akik gyorsan átlátják a különféle helyzetek követelményeit, és hajlandóak a megoldás érdekében cselekedni, másokat mozgósítani, lelkesíteni, a feladatok megoldását megszervezni. Elsősorban a feladatok nagyobb összefüggéseinek kézben tartása jelenti a legfontosabb örömforrást a munka során, a részletek megoldását a kezdeményező típushoz tartozó személyek szívesen delegálják munkatársaiknak.
A kérdőívek egyébként számos további területet felölelnek: képességek és készségek, munkamotiváció és értékpreferencia, munkaértékek, szabadidőmérleg, tanulási erőforrások, jellemző munkamód, szakmai identitás, vezetői készségek stb. Nagyon javaslom az általános és középiskolás gyermekekkel rendelkező olvasóknak ezeket az ingyenes teszteket, és persze azoknak is, akik úgy érzik, hogy a munkájukban nincsenek a helyükön.
Milyen jó lett volna mindezekkel 20-25 éve tisztában lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.