Egyik kedvenc gondolatom Peter Ustinovtól, hogy a felelősségünket kell komolyan venni, nem saját magunkat. Tovább megyek: a komolyság hiánya nem jelent komolytalanságot. Láttam már sok komoly embert, aki komolytalan színvonalú munkát adott ki a kezéből, és olyanokat is bőven, akik lazák voltak, mint a Riga-lánc, mégis kiváló volt a tevékenységük eredménye. Az Illetékes Elvtárs szavaival élve viszont, vezetőink hiába értik állítólag a viccet, nem szeretik.
Andrew Tarvin a humor munkahelyi használatának harminc jótékony hatását gyűjtötte össze a kommunikációval, a kapcsolatépítéssel, a problémamegoldással, a termelékenységgel, az egészséggel és a vezetéssel összefüggésben. Állításait 28 különféle kutatással és esettanulmánnyal támasztotta alá.
TEDx előadásában, a Psychology Today, az American Psychological Society, a Harvard Business Review és a Journal of Aging Research forrásként való megjelölésével azt állítja, hogy azok az emberek, akik alkalmazzák a humor eszközét a munkahelyen:
- produktívabbak,
- kevésbé stresszesek,
- több pénzt keresnek, és
- boldogabbak.
De nem csak te magad profitálsz belőle, hanem a környezeted is: a humor oldja a feszültséget, közelebb hozza az embereket, bizalmat épít, és közös pozitív élményeket teremt. Szervezeti szinten növeli a dolgozói elkötelezettséget, csökkenti a stressz-szintet és a fluktuációt. Mégis, az emberek mindössze egyharmadára jellemző, hogy humorizálna munkahelyi közegben.
Tehát mindenki csak nyerhet vele, ha eloldozod a köteleidet, amivel magadat mindeddig korlátoztad, és meg-megnyitod humorszelencédet, amiből mások kedvükre szippanthatnak. Amire viszont figyelj, hogy a bántó gúnyolódás és a magas lóról beszélő, de belső bizonytalanságról árulkodó cinizmus nem tartozik a humor kategóriájába! Az önirónia és a helyzetünkön való élcelődés viszont igen. Az arányok is fontosak: a humor legyen a desszert, de előtte ne adj madártejet leves gyanánt, aranygaluskát pedig főétel helyett, mert a hallgatóság hamar megcsömörlik!
Végül gondoltam felidézek egy saját példát, amikor saját magamból csinálok bátran hülyét (hátha valaki nem látta két évvel ezelőtt):
Végül gondoltam felidézek egy saját példát, amikor saját magamból csinálok bátran hülyét (hátha valaki nem látta két évvel ezelőtt):
Ez gondolom megint arra vezethető vissza, milyen nevelést kaptunk, milyen a környezet, milyen behatások érik az embert. Gondolok itt arra, hogy az iskola "komoly" hely, ott nem viccelődünk, nem szórakozunk, a tanárokat kérdésekkel nem zaklatjuk... A munkahelyi elvárások is ilyenek. A munkahelyen dolgozik az ember. Ha te nem veszed komolyan magadat, és elkezdesz viccelődni, ki fog felnézni rád? :) Ha viccelődsz, nem végzed rendesen a munkádat! Ezek sztereotípiák, amiknek a rabjai vagyunk.
VálaszTörlésKb. mint az, hogy csak az végezhet jó és felelősségteljes munkát, akinek diplomája van, aki pontosan érkezik és távozik a munkahelyéről, ahol a bent töltött idő mennyisége és nem a minősége a fontos a vezetőségnek. ;)
Nehéz ezeket a dolgokat levetkőzni, és például vezetői szintről veszélyes is. Ha elkezdek viccelődni a munkatársakkal, akkor azt fogják gondolni, hogy barátok vagyunk, és elnézek nekik dolgokat. Pedig nem. A munka az munka. A feladatot akkor is el kell végezni, ha közben mosolygunk, vagy viccelődünk. Ezt sajnos nem tudjuk megfelelően kezelni (sem vezetői, sem munkavállalói szempontból).