Köztudott, hogy a versenyszféra vállalatai (és azon belül leginkább a nemzetközi cégek) menedzsment módszerek tekintetében akkor is messze a közszféra előtt járnak, ha távol vannak a tökéletestől. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az államhoz kötődő szervezetek és intézmények kultúrája igencsak eltérő a gazdasági társaságokétól, ami nem könnyíti meg a korszerű vezetési ismeretek alkalmazását.
Tegnap reggel megszólított egy kedves ismerősöm, aki vezetőként dolgozik a közigazgatásban. Beszámolt arról, hogy olvasta a két eddig megjelent elektronikus könyvemet, és a közelmúltban aktuális teljesítményértékelő beszélgetéseket már a Bélás könyvben leírtak szellemében tartotta. Régebben kifejezetten nem kedvelte ezeket az alkalmakat, mert viszolygott attól, hogy mások felett ítélkeznie kell. A könyvben javasolt hozzáállás azonban szimpatikusabb volt számára, a leírt ismereteket pedig "szamárvezetőként" alkalmazta. Előzetesen megkérte a kollégákat, hogy készüljenek fel néhány szempont szerint, a találkozón először őket hallgatta meg, utána maga adott visszajelzést, és megállapodtak a fejlődési lépésekben. Beszámolója szerint ő maga is sokkal pozitívabban élte meg a helyzetet, és a kollégák is jól reagáltak az új megközelítésre.
Rákérdeztem, hogy mennyire érezte relevánsnak az alapvetően versenyszférában szerzett tapasztalatokon alapuló tanácsokat. Azt válaszolta, hogy annak tartotta, de persze látta néhány témában, hogy hol vannak a határok. Mindenesetre feltétlenül az volt a véleménye, hogy igenis van mozgástere a közszféra vezetőinek is, hogy legalább részben alkalmazzák a széles körben bevált vezetői gyakorlatokat.
Nem az első hasonló visszajelzés ez egyébként, amit kaptam a vállalati szektoron kívülről. Érkezett ilyen jellegű megerősítés rendvédelmi szerv, oktatási intézmény, non-profit és sportegyesület, sőt még történelmi egyház irányából is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.