Aki ismer, tudja, hogy nagy ellensége vagyok a panaszkodásnak, a siránkozásnak és a töketlen egy helyben toporgásnak. Messze földön híres empátiám egy pillanat alatt elillan, amikor azt hallom, hogy valaki csak a jajjveszékelésig jut el, felelősséget azonban nem vállal a saját sorsának jobb irányba mozdításáért. Ilyenkor aztán, ha fontos nekem az illető, megmutatom a mellékelt ábrát, hátha magába néz. →
Itt van néhány lépés, amivel el lehet indulni az emelkedőn:
1. Fogd végre fel, hogy a pampogás annyit ér, mint halottnak a beöntés!
Na jó, annyit megtehetsz, hogy a bentlévő gőz kiengedésének érdekében még egyszer és utoljára elsírod valakinek a bánatod. Esetleg leírhatod egy papírra, amit aztán rituálisan meggyújtasz, vagy újrahasznosítasz a toaletten. Aztán hagyd a fenébe, hogy mi történt a múltban, miért és miként jutottál oda, ahol vagy, és innentől csak azzal foglalkozz, hogy merre van az előre!
Két út közül lehet választani. Az egyik, hogy a körülmények és más emberek afféle vadvízi flipper karjaiként csapkodnak jobbra balra, te meg sodródsz, kalimpálsz, és örülsz neki, ha egyáltalán a víz felszínén tudsz maradni. A másik, hogy megtervezed a következő évedet. Természetesen nem feltétlenül fog száz százalékig teljesülni a terv, de már 75% is óriási előrelépés lesz számodra.
3. Vesd papírra vagy számítógépre a legfontosabb céljaidat, és tájékoztass róla másokat is!
A gondolkodást és a felelősségvállalást is nagy mértékben segíti, ha írásban konkretizálod a céljaidat. Újra és újra elolvasva tudod pontosítani, csiszolgatni az elképzeléseket. Beszélj a szándékaidról a hozzád közel állóknak, kiabáld bele a világba, sőt akár postolhatod is a Facebook-on, hacsak nem valami rettentő titkos missziót tervezel! Sokkal nehezebb lesz visszakoznod, ha elvetetted a kockát, és ha mások felé is elköteleződtél. Szájtátva fogod észrevenni, hogy csupa olyan dolgot és embert sodor eléd az élet, ami és aki segít a célok elérésében.
4. Ne tervezz el minden részletet előre, csak a következő pár lépést határozd meg!
Sok esetben fogalmunk sincs, miként fogjuk elérni a nagyobb szabású álmainkat. Vagy azért, mert nem ismerjük az oda vezető utat, vagy azért, mert bénítóan hatalmasnak tűnik a feladat. Ezzel szemben a következő egy-két konkrét lépés megtétele gyerekjáték. A kezdeti eredmények pedig megadják a szükséges lendületet a továbbmenetelhez.
5. Nincs mese, kitartóan kell nyomatni!
Bármit is tervezel megvalósítani, muszáj elvégezni a kulimunkát. Ki kell ásni az alapot, oda kell hordani a téglákat, be kell keverni a maltert, fel kell húzni a falat. Akármennyire is elhiteti veled az az átkozott televízió, hogy a semmivel is királlyá lehet válni, ez egyáltalán nem igaz. Persze ideig-óráig teljesítmény nélkül is lehet sztár valaki, de aztán kitörli vele irdatlan ülepét a média, majd bánatosan, vérig sértve úszhat tovább a csepeli Központi Szennyvíztisztító Telep irányába. Ha viszont beleteszed az energiát, pár hónap elteltével állni fognak a falak, bent lesznek az ablakok, és a szerkezetkész épületet öröm lesz befejezni. Ne felejtsd el: minden új kezdet komoly befektetéssel (energia, idő, pénz, lemondás) és jelentős kockázatvállalással kezdődik! A megtérülés pedig nem instant.
Garantáltan elégedettebb leszel a saját életeddel, ha személyesen írod meg a forgatókönyvét, és hónapról hónapra tapasztalod az előrehaladást. Persze azt is lehet választani, hogy maradsz a panaszkodásnál, mert az kisebb erőfeszítés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.